ZETApress

Hagyományőrző és hagyományteremtő családi rendezvény, évről évre bővülő program- és gasztronómiai kínálattal a 2007-ben százéves Vajdahunyadvárban. ?Aki márton napján ludat nem eszik?? Ugye mindneki ismeri a folytatását? Nem véletlen, hiszen ehhez a naphoz számtalan babonát, szokást köt a néphagyomány. A különböző kultúrák népei mind-mind megünnepelték, és megünneplik ma is ezt a ? Márton püspökről elnevezett ? napot: ki libaáldozattal, vagy időjóslással, ki mulatsággal?

Mi sem tehetünk másként: a tavalyi évhez hasonlóan szombaton és vasárnap zenével és tánccal, libasülttel és tepertővel, finom borral, időjóslással, kézműves-foglalkozásokkal, hagyományőrző játszóházzal várunk kicsit és nagyot egyaránt Márton-napot ünnepelni. Aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik, hallottuk a Magyar Mezőgazdasági Múzeum sajtósaitól.

Ízelítő a programból

Kézműveskedés: mézeskalácssütés, papírmerítés, pecsétnyomás, írás lúdtollal, csuhéjátékok, libás magképek- és lampionok készítése, kézműves-bemutatók. Hagyományőrzés és játék: lampionos-zenés felvonulás, Márton-napi játékok, a ?Fuszulyka? hagyományőrző mesejátszó-kör előadása. Zene: népzenei táncház gyerekeknek, libás dalok tanítása, ?Iszom a bort, rúgom a port? Agócs Gergely népzenész műsora, ?Seregélytánc? ? magyar pásztorzenék és népmesék. Fábián Éva és Juhász Zoltán népzenészek (Egyszólam Együttes ) műsora; a Kontáros Együttes táncháza (moldvai-csángó népzene). Gasztronómia: hagyományos ludas ételek (Anonymus Étterem), finom borok, bortörténeti tárlatvezetés koccintással, borkóstolás. Vásár: kézműves portékák, borok.

Márton-nap

Márton, 316-ban született egy római tribunus fiaként. 18 éves korában apja kívánságára a légió katonája lett, s a legenda szerint 18 éves volt, amikor palástját odaadta egy didergő koldusnak. Nem sokkal később Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget és misszionárius lett, majd 371-ben a Loire menti Torus püspökévé választották. A hagyomány szerint Márton elbújt a nagy megtiszteltetés elől a libák között, de a nagy gágogás elárulta. A katonák, utazók, foglyok, rabok, parasztok, pásztorok pártfogója, patrónusa volt. Úgy tudni, meggyőző és hiteles püspök volt, aki az imádságot és a lelkészséget össze tudta egyeztetni a jótékonysággal. Időszámításunk után 397-ben hunyt el.

Régen ezt a napot tartották az emberek a télkezdetnek. Ezen a napon fejezték be a mag és a szőlőszüretelést és elkezdődik a disznóvágások ideje. A 6. században ettől a naptól kezdődött a karácsonyig tartó ádvent. Ma már csak egy kis fényecske az ádvent előtt a nagy téli sötétségben. Az ünnepi étel a sült liba volt.

Wotan és Aesculapius nyomában

Erre a napra esett a germánok hálaadó ünnepe a jó termésért, akik ebből az alkalomból többnyire libaáldozatot mutattak be az isteneknek. Hitük szerint ilyenkor Wotan fehér lovon átlovagolt a vidéken, s nyomában mindenkinek bőséges ennivaló jutott az asztalára, amit az elkövetkezendő év kedvező előjelének tekintettek. De rómaiaknál e napon Aesculapius ünnepe volt, amikor libát tálaltak fel az asztalra. Aesculapiust az orvostudomány, a megújhodó élet isteneként tisztelték, ezért áldoztak neki az evés-ivás örömeinek adózók. Mindez a hagyomány tovább élt a Márton-napi lúd fogyasztásának szokásában.

Ki volt Szent Márton?

Márton Savaria külvárosában született 316-ban vagy 317-ben A legenda szerint besorozták a római hadseregbe. Nemcsak vitézségével tűnt ki, hanem jóságával, a betegek és a szegények iránti részvétével is. A legenda szerint egyszer Amiens városkapujánál télen megpillantott egy didergő koldust, s annyira megszánta, hogy köpönyegét levéve kettéhasította, s felét odavetette a szűkölködőnek. Ezután éjjel álmában megjelent neki Jézus, és tudomására hozta, hogy koldus alakjában vele tett jót.

A látomás hatására tizennyolc éves korában megkeresztelkedett, s húszévesen elhagyta a katonai pályát. Poitiers püspökéhez, Szent Hilariushoz csatlakozott, aki rövidesen kisebb egyházi méltósággá nevezte ki. Ezután hazatért, hogy a keresztény hitet terjessze. Később visszatért a franciaországi Poitiers-be, ahol kolostort alapított. 371 körül a nép és a papság Tours püspökévé választotta. Mint püspök továbbra is szigorú, önmegtartóztató életet élt, ő építette a város első keresztény kápolnáit, s a hagyományok szerint emberszeretete, jósága, irgalmassága, egyszerűsége, igazságossága, és kiváló szónoki képességei nagyon népszerűvé tették. Tours-hoz közel, Candes-ban halt meg 397 és 401 között.

Libák Márton napon

Márton nem vágyott a püspöki rangra. Inkább elbújt rajongói elől, remete szeretett volna lenni. A polgárok azonban mindenfelé keresték. Végül a libák közé menekült az istállóba. Ahogyan azonban a libák meghallották az emberek közeledését, gágogni kezdtek. Erre az emberek kinyitották az istállóajtót, a libák pedig elárulták Márton rejtekhelyét. Így ő is belenyugodott a közakaratba, s a libák közbenjárásával elfogadta a püspöki széket.

November 11-én, Márton napján szokták a hizlalt ludakat levágni és megsütni. Szent Márton napja valaha az óév utolsó ünnepe volt. Ekkorra már hordókba került az újbor, bezsákolták a kamrákba a lisztet, a betakarított terményt. Véget értek a mezőgazdasági munkák, elszámoltak uraiknak a jobbágyok, megfogadták az új pásztorokat. A házasemberek a disznótorokra, a kisgyermekek pedig a tél örömeire készülődtek, mert a népi hagyomány úgy tartja, rendszerint ilyenkor esik le az első hó.

Hagyományok

Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. ?Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik? ? tartották. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: ?Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.? Egy kalendáriumi regula szerint: ?Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.? ?A bornak szent Márton a bírája? ? tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor, más jelentése szerint az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz a bor.