Különdíjak a szakácsoknak
A hazai csúcsgasztronómia legfontosabb szakácsversenyének, a Magyar Gasztronómiai Egyesület által kezdeményezett III. Hagyomány&Evolúciónak vasárnapi döntőjét Széll Tamás, az Onyx étterem szakácsa nyerte.
A Gerbeaud Házban Széll Tamás sikeres ételei: csirkekolbász libamájjal, savanyú káposztahabbal, habart tojással, kandírozott szalonnával; csirkemell és glazírozott combhús füstölt burgonyapürével, kakas herés rizottóropogós, langyos céklasalátával.
A verseny leginkább abban tért el az egyéb szakácsversenyektől, hogy a hangsúlyt a látvány helyett az ízekre és azok harmóniájára helyezte, és ezáltal sokkal közelebb állt a valós éttermi világhoz. Az elfuserált sajtótéjékoztatóról vasárnap már beszámoltunk. Vígh Alex is ott járt és fényképezett.
A szakácsverseny második helyezettje Horváth Szilveszter a győri La Mareda szakácsa lett, aki következő ételekkel érdemelte ki az elismerést: tanyasi csirkemell májával és füstölt osztrigás halványított cikóriával, céklával marinált feketegyökér, medvehagyma desztillátum; rakott comb meleg zellersalátával, paprikás csirke és burgonya konfit.
A harmadik helyen Varjú Viktor, a budapesti Bock Bisztró szakácsa végzett. Díjazott ételei: csángó csirkeleves újragondolva; tengeri pókkal töltött csirkemell konfitált combbal, zöldségekkel, sütőtökkel, céklás borsóval, Prosecco habszósszal.
A zsűri két különdíjat is odaítélt. Az egyik díjazott Krámer László, a budapesti Alabárdos szakácsa. Sikert hozó ételei: csirkemell fasírt kelkáposztával; zsírban sült csirkecomb zöldborsó pürével. Ugyancsak különdíjat kapott Fodor Sándor, a gödöllői Solier Café szakácsa. Díjazott ételei: Csirke mousse fekete retek salátával; csirkecomb terrin petrezselyempürével, sárgarépás vinaigrettel.
A 12 indulóból tehát öten kaptak elismerést. A borokat ? melyeket az ételekhez hasonlóan csak a megvásárolt kóstolójegyekkel lehetett fogyasztani ? Demeter Zoltán Tokaji Pincészet, Heimann Családi Birtok, Matias Pincészet és Szentesi József Pincészete adták.
A vasárnapi írásunk megjelenését követően beszélgettem a szervezőkkel. Kiderült, hogy ők nem gondolták komolyan, hogy mi is ebédelni megyünk. Ebből csak arra következhetek, hogy ők a meghívót a nagyközönségnek ? a fizető nézőknek ? szánták, s tőlünk az ingyen ebéd reményében ingyen reklámot vártak!
Kiderült az is, hogy a sajtótájékoztatóra előzetesen 70 sajtóst regisztráltak, közöttük olyanokat is, akik nem kaptak meghívót, s másoktól szereztek tudomást az eseményről. Rajtuk kívül még sok-sok megjelentet írtak fel utólag kézzel a lista túloldalára. Erre céloztunk azzal, hogy boldog-boldogtalan bemehetett. A sajtótájékoztató egyik résztvevője egyébként valószínűleg erre utalhatott, amikor egy kérdés kapcsán elmondta, hogy ?mi udvarias emberek vagyunk, ahová nem hívnak, oda nem megyünk!?
