ZETApress

Prága 1968-as szovjet megszállását láthatjuk a Cseh Kulturális Centrum kiállításán a terézvárosi Szegfű utcában. A Bohumil Dobrovolsky képeivel a csehek a mi ?56-unk emléke előtt tisztelegnek. A november 4-ig látható kiállítás azt mutatja be, hogy hozzánk hasonlóan ők is felkeltek elnyomóik ellen, de sajnos nekik sem sikerült lerázni a rabigát.

A ma esti megnyitón Jaromil Pilsek, Csehország új budapesti nagykövete arról elmélkedett, mi lett volna akkor, ha ?68-ban győznek a csehszlovákok. Bizonyára sokkal könnyebb lett volna visszatérniük az 1945. előtti állapotokhoz, hiszen sokan éltek még akkor a régiek közül. Győzelmük a környező országokra is hatással lett volna, azok is felszabadultak volna a szovjet iga alól. Mivel elbukták forradalmukat, a kommunizmus további húsz évig tudott ártani az embereknek.

Még jobb lett volna, ha már 12 évvel korábban, Magyarországon győz a forradalom, folytatta az 1968-as eseményeket 13 évesen megélt cseh nagykövet. Ha 1956-ban győznek a magyarok, a közép-európai országok még előbb felszabadultak volna. Erről a témáról rendeznek majd egy konferenciát október 30-án a Cseh Centrumban.

A fotóstól a képek eredetéről hallhattunk érdekes történeteket. A nagykövettől húsz évvel idősebb, ?68-ban krisztusi korban lévő fényképész augusztus 21-én, a megszállás első napján kora reggel ment ki az utcára. Tele volt a város szovjet tankokkal. A tömeg futott előlük, ő viszont 50 milliméteres optikájú Minolta gépével közel ment hozzájuk. Csehül szidta a katonákat, ordítozott velük. Azért volt ennyire bátor, mert otthon érezte magát, a szovjeteket viszont betolakodóknak.

Leköpte a majompofájút

Dobrovolsky a rádiónál és a múzeumnál dolgozott. Képein úgy látszik, mintha hatalmas csata zajlana, pedig a mi ötvenhatunkkal szemben ott alig dördült el lövés. Mint a fotós elmondta, egy honfitársát is megmentette a gyilkos sorozattól. Észrevette ugyanis, hogy egy majompofájú ? ahogy ő nevezte a betolakodót ? épp le akar lőni valakit, ő azonban szembeköpte a célzó szovjetet. A meglepett harcos előbb meglepődve a fotósra fogta a fegyvert, majd lövés helyett visszaköpött.

A képeken egy halottat is látunk, akik később koporsóban elszállítanak. A halálos lövés valamikor déltájban történt, de ekkor a fotós pont nem volt ott. Mintegy két órányi időt töltött távol, amikor új filmekért ment haza, s közben előhívta az elkészülteket. Talán ennek a pauzának is köszönheti, hogy életben maradt. Éjfélig dolgozott a megszállás első napján, másnap viszont már nem fényképezett. Addigra a lakosság is felbátorodott, mások is fényképeztek, neki viszont lételeme volt a veszély.

Sajnos a több száz kép zöme elveszett az elmúlt 38 évben a különböző kiállításokon. Alkotójuk járta vele a világot. Bemutatta Berlinben, de Moszkvában is. Könyv formájában eddig nem adta ki. Sosem voltam annyira közel a tűzhöz, hogy felkaroljanak, mondta el kérdésemre, de nem panaszkodott. Sajnos a Cseh Centrum sem tud támogatni egy fotóalbumot Bohumil Dobrovolsky 1968-as munkáiból, pedig a közelgő negyvenedik évforduló kapcsán nem ártana emléket állítani az augusztus 21-i megszállásnak.

Csak halkan jegyzem meg, hogy mi is bevonultunk akkor Csehszlovákiába a szovjetekkel ? valamint NDK, Bulgária és Lengyelország hadseregével ? együtt, de cseh vendéglátóink erről a ma esti megnyitón udvariasan hallgattak. Helyette inkább a mi 56-unkat méltatták.