ZETApress

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Rokonok! ? kezdte megnyitóbeszédét Tarja Halonen finn köztársasági elnök asszony tegnap este a Néprajzi múzeumbeli kiállításon, melyet magyar vendéglátójával, Sólyom László köztársasági elnökünkkel együtt nyitott meg.

Milyen sztereotípiák élnek bennünk, magyarokban a finnekkel kapcsolatban, milyen a mi finnképünk? Vajon mi az összefüggés az erdő és a város, a Kalevala és a finn metálzene, a gumicsizma és a Nokia, a kéregedény és a finn design között? A tegnap este megnyílt tárlat egy különleges sétára invitál, mely gazdagon és mozgalmasan színre vitt anyagával ezekre a kérdésekre keresi a választ.

A kiállítás és a hozzá tartozó, egy éven át tartó kulturális és tudományos programsorozat a néprajz, a kulturális antropológia eszköztárát felhasználva igyekszik a finnekről alkotott képet mélyíteni és árnyalni. Nem törekszik teljességre. A tárlat néhány ismert vagy kevésbé ismert témát, tárgycsoportot körüljárva, elemezve próbál választ adni a feltett kérdésre. A bemutatáshoz három fogalmat hív segítségül: a sztereotípiát, a hagyomány többféleképpen értelmezhető definícióját és a reflexivitást.

A hagyományhoz való viszonyulásunk újra- és átértelmezése mindig ? és most különösen ? időszerű, ezért a kiállítás gondolati vezérfonala a hagyomány kérdése. Bemutatja a finnek hagyományhoz fűződő viszonyát, ennek változását, s ezen keresztül utalásokat tesz a magyarok viszonyulásaira is. A tárlat a hagyományos kultúra elemeitől elindulva, a hagyomány, a kitalált hagyomány és a modern hagyomány megjelenési formáit bemutatva eljut napjaink meghatározó finn cégeinek termékeihez, miközben kutatja a finn csoda titkait.

A kiállítás szervezőerejét a sztereotípia fogalma jelenti: a másik népről alkotott kép és ennek viszonya saját önképükhöz. A sztereotípia egyszerre rendkívül szűk és nagyon tág fogalom, a benne foglalt általánosítás a kultúra szerves része. Egyfajta kategorizálás, ami segít (vagy korlátoz) a különböző társadalmi közegekben való tájékozódásban, az ismeretek elrendezésében, rendszerezésében, értékelésében.

Leegyszerűsít és általánosít, ugyanakkor lehetővé teszi bizonyos társadalmi csoportokról, kultúrákról alkotott kép átgondolását, újra rajzolását. A kiállítás néhány kiemelt, középpontba állított fogalom és jelenség (természethez fűződő viszony, az erdő primitív népe, szauna, mökki, Kalevala, sport, mobiltelefon, design stb.) segítségével ? sokszor ismétlődő motívumokkal ? vezet végig a jól ismert képzeteken, értelmezi, sok esetben újraértelmezi őket. A tárlat ? miközben szembesít a saját magunkról alkotott képpel ? felhívja a figyelmet a finn népről alkotott kép hasonlóságaira és különbségeire is úgy, hogy közben történeti kontextusba is helyezi azt.

Módszertani vezérfonalként a reflexivitás fogalmát igyekszik használni, a felvetett kérdéseket a változásban bemutatva. Miképpen jelennek meg a bemutatott kérdéskörök a reflexiók különböző szintjein, a tudományosság, a finnekhez valamiért vonzódó közember, illetve a hétköznapi ember szintjén? A kiállítás a finnek és magyarok közös vonásainak felvázolásával arra a kérdésre is keresi a választ, hogy valójában miért is olyan fontosak a magyaroknak a finnek.

A tárlat anyagát a Néprajzi Múzeum Európa-gyűjteményének finn tárgyai, finnországi és magyar múzeumok anyaga és finn cégek Magyarországon kapható termékei alkotják, melyet kiegészítenek a Néprajzi Múzeum felhívására magánszemélyektől érkezett finn vonatkozású tárgyak.

A közelmúltban számos, Finnországgal foglalkozó kiállítás volt látható Magyarországon. Legutóbb ? február 6-tól április 12-ig ? a Ludwig Múzeum mutatta be a mai finn képzőművészet néhány nagy hatású alkotását Sarkvidéki hisztéria címmel. E kiállítás kiindulópontját is a finnekkel kapcsolatos kulturális klisék, sztereotípiák jelentették. Amiben a Néprajzi Múzeum finn kiállítása alapvetően különbözik minden eddigi ? finnekkel kapcsolatos ? kiállítástól, az egyrészt az, hogy vállaltan a hétköznapi tárgykultúrát helyezi a középpontba, a bemutatáshoz a néprajzi muzeológia eszköztárát hívja segítségül, másrészt pedig hangsúlyosan magyar szemüvegen keresztül próbálja meg bemutatni e hozzánk sok szempontból közel álló nép bizonyos jellegzetességeit, kultúrájának néhány elemét. A kiállítást rendezte: Szarvas Zsuzsanna főrendező, Bata Tímea főmunkatárs, Kerezsi Ágnes és Szojka Emese rendezők.