Kína és a nemzetközi sajtó
Mind többen támadják Kínát tibeti politikája miatt. Többen még az augusztusi olimpia bojkottját tervezik. Akadnak, akik közvetíteni sem akarják a versenyeket. Kína erre úgy reagált, hogy 15 külföldi újságírót hívott meg, hogy bemutassa nekik az előkészületeket, s az emberi jogi vívmányaikat. Igaz, a zsurnalisztákat a vendéglátók választották ki a jelentkezők közül!
Nem újdonság számomra, hogy a kínai kormány megválogatja, hogy kinek nyilatkozik. Ezt jómagam is megtapasztalhattam 1996. május 29-én délelőtt fél 11-kor a kormányunk Andrássy úti vendégházában rendezett sajtótájékoztatón.
A gazdasági ügyekért felelős kínai miniszterelnök-helyettes érkezett hivatalos látogatásra hazánkba, s a sajtótájékoztatót már előző nap megtervezték. A meghívott szerkesztőségektől már előző nap bekérték a kérdéseket. Engem az Új Magyarország küldött, kérdésemet is ők fogalmazták. Így tett a többi szerkesztőség is. Nekünk, helyszínre küldött újságíróknak csak annyi szerep juthatott, hogy a sajtótájékoztatón felolvassuk az elfogadott kérdést, amikor egyáltalán szót kaptunk.
Három kérdést választottak ki a kínaiak, mondta a vendégházban a sajtófőnök, amikor délelőtt fogadott bennünket. Épp akkor utasította el telefonon az egyik külföldi hírügynökség munkatársát, aki szintén részt akart venni az eseményen. Ez a tájékoztató a hazai újságíróknak szól, indokolta meg számára a döntést, de valójában nem erről volt szó. A külföldi kolléga a kínaiak számára volt nem kívánatos személy.
A három kiválasztott kérdező a Magyar Televízió riportere, és az írott sajtó két munkatársa volt. Az RTL Klub és a tv2 csak másfél év múlva alakult, így ők értelemszerűen nem lehettek jelen. Először az MTV kapott szót, de tévedésből a Duna Televíziót szólították. A riporter bele is kezdett mondandójába, mert csak a kérdés közepén vették észre a hibát. Gyorsan beléfojtották a szót, helyette az MTV-t szólították. Utána már flottul ment minden.
A kérdést papírról egy kínai tolmácsolta Le Lan-csing kormányfő-helyettesnek, aki ugyancsak papírból válaszolt. Előre megírt szövegét egy magyar tolmács ugyancsak papírról olvasta fel nekünk. A másik két kérdésnél hasonló volt a forgatókönyv. Egy-egy kérdés megválaszolására tíz-tíz percet szántak, s a félóra leteltével rögvest eltávoztak a helyiségből. Negyedik kérdést feltenni, a három kiválasztott témán kívül másról beszélni nem lehetett. Ők csak ezekből készültek fel, ezeket tartották fontosnak elmondani nekünk.
