ZETApress

Emlékeznek még Marcsira és a többi fiatal lányra, aki a magánszektorban vállalt munkát? Múltkori írásunk szereplőivel ellentétben Marika munkakönyves állást keresett a ?90-es évek közepén. Munkakönyvest írtam, bár a munkakönyv már 1992. nyarán kiment a divatból.

Marika már hat hónapja volt állás nélkül, amikor találkoztunk. Három hónappal korábban örömmel olvasta, hogy az egyik kórház állandó nappalos műszakos munkát ajánl. A szakképzett ápolónő már mindent megbeszélt az osztályos főnővérrel, s a felvételhez csak az üzemorvos pecsétje hiányzott. Tüdőszűrő lelete friss volt, a széklet- és VRDL-lelet félévvel korábban, előző munkahelyén készült. Ez utóbbi egyébként azt bizonyította, hogy nem vérbajos, tehát nem nemi beteg. Mivel e két leletét csak kétévente kellett megismételnie, az üzemorvos bepecsételte az egészségügyi könyvbe az alkalmasságát.

Marika másnap az intézetvezető főnővérnél felvételre jelentkezett. Boldogan búcsúzott el családjától, hogy nem kell újra három műszakba járnia. Előző munkahelyét is ezért kellett otthagynia, mert a gyerekeit nem akarta éjszakára otthon hagyni. Sajnos a boldogság nem tartott sokáig, mert az intézetvezető főnővér felülbírálta az üzemorvos döntését.

Egészségügyi könyvét kérte, s a vizsgálatok dátumát ellenőrizte. Nem érdekelte, hogy az orvos korábban már megtette ezt. ? VDRL-leletét nem fogadom el ? mondta ?, csináltasson másikat mielőbb! Félév alatt bármi megtörténhetett ? folytatta a kioktatást ?, ezért nekem egy friss lelet kell!

Marikával megfordult a világ. 15 évi házassága alatt sosem lépett félre, pedig lett volna lehetősége. Példás családi életet éltek, gyermekeiket vallásos nevelésben részesítették. Mitől lenne akkor nemi beteg? Hogy jön ahhoz ez a nő, hogy róla ilyet tételezzen fel?

Nem vagyok kurva! ? tört ki belőle a zokogás. ? Lehet, hogy maga hetente másokkal hentereg, de rólam ezt ne tételezze fel! ? ordította és kirohant az irodából. Már az állás sem érdekelte. A kórház nevét nekem sem merte elárulni, nehogy utána nyúljanak, ha esetleg valaha munkát talál.

A történet utóélete

Az írást bevittem egy érdekvédelmi magazin szerkesztőségébe. ? Holnap gyere vissza, addigra megnézi a főszerkesztő ?, mondta az egyik munkatárs. Másnapra a főnök is előkerült, s felettébb furcsán reagált.

A feleségem orvosnő, neki mutattam meg a dolgozatot ?, fogadott. ? Ez a főnővér példamutatóan, nagyon gondosan viselkedett ?, dicsérte meg a fiatalasszony megalázóját. ? Bár mindenki ilyen alapos munkát végezne! ? folytatta. Azt már meg sem mertem tőle kérdezni, hogy kollégájáról, az ápolónő alkalmasságát aláíró üzemorvosról mi volt az orvosfeleség véleménye? Minek is hoztam volna kínos helyzetbe szegényt!