ZETApress

A klasszikus vicc jutott eszembe egy olvasói levél kapcsán: Fiuk büdös! ? írta be a tanár a gyerek ellenőrzőjébe. ? Nem szagolni, tanítani! ? válaszolta másnap az öntudatos szülő.

Elfekvő osztályon dolgozom ? kezdődik a levél ?, s egyik betegünknek súlyos végbélrákja van. Állandóan folyik belőle a sűrű váladék, mely a ruháját is elszínezi. Hord ugyan betétet, de sűrűbben kéne cserélnie, így az is gyakran átázik. Nem csak ettől van kellemetlen szaga, de cukorbaja következtében erősen izzad is.

A minap a néni bejött valamiért a nővérszobába. Pár perccel távozása után bejött a főnővér is. Ő nincs mindig velünk, neki a külön irodája van az épületben, s szerencsére csak ritkán látjuk. Most sem számítottunk a látogatására. ? Hű, micsoda izzadtságszag van! ? mondta, amikor belépett az ajtón.

Mi bent lévők egymásra néztünk. ? Nyugodtan megszagolhatsz, naponta fürdök! ? mondta kolléganőm zavartan, pedig nem neki kellett volna szégyenkeznie! Egy egészségügyi dolgozótól ? még ha főnővér is az illető ? elvárható lenne, hogy tolerálja betege testszagát. Beteg-centrikusnak kellene lennie ahelyett, hogy megjegyzéseket tesz. Azzal is tisztában kellene lennie, hogy az orrunk pár perc alatt megszokja a szagokat, s ennyit neki is illő lenne kibírnia.

Kezdő nővér koromban ? 35 évvel ezelőtt ? az urológiai ambulancián sokszor vizsgáltunk menstruáló nőket. Nekik sem volt kellemes illatuk, s az elején én sem bírtam. Amikor erről beszéltem kolléganőimmel, alaposan leteremtettek. ? Ha nem bírod a másik ember illatát, nem vagy idevaló! ? mondták, s egy életre megtanultam, hogy senkire se tegyek megjegyzést, mindenkit fogadjak el természetes valóságában ? fejeződik be olvasónk levele.

S mit tehet mindehhez a főszerkesztő? 35 éve még nem volt HÍD képzés, nem volt diplomás, meg egyetemi ápoló, a betegellátás viszont szívből jövő tevékenység volt. Ma már mindent magasabb szinten próbálnak előadni, s ezzel aztán minden elgépiesedik. A segíteni akarást nem az iskolában kell megtanulni, hanem otthonról kell hozni mindenkinek.

Sose mentem be úgy sehová, hogy jaj, de büdös van, vagy jaj, de meleg van, nyissunk ablakot! Tudom, hogy orrunk percek alatt megszokja a szagokat, s szervezetünk is gyorsan alkalmazkodik a megváltozott hőmérséklethez, addig viszont ki kell bírnom odabent! Aki erre nem képes, annak nem kell az egészségügyben dolgozni, mert csak árt másoknak azzal, hogy ottmarad! Akkor is árt, ha naponta megfürdik és kiszellőztet ugyanúgy, mint Liza, a szaglóbajnok tette a furcsaságok sorában.