ZETApress

Megszüljelek?? vagy Megöljelek?? ? teszi fel a kérdést Novák-Kovács Ágnes hasonló című regényében. Az írónő arra keresi a választ, hogy mi viszi rá a fiatal nőket arra, hogy megöljék újszülöttjüket. Négy fiatal lány példáján keresztül mutatja be, hogyan dolgozták fel a nem kívánt terhességet, a hirtelen rájuk szakadt anyaságot. Sorsára hagyták-e egy bokorban gyermeküket, vagy betették a legközelebbi kórház portáján váró inkubátorba, esélyt adva nekik az életre.

Az Alexandra könyvesházbeli sajtótájékoztatón Rákár Natália szociálpolitikus arra keresett választ, vajon őrültek-e a gyermekgyilkos anyák, vagy gonosztevők? Bizonyára egyik sem. Jelen sorok írója a 70-es évek második felében számos szülést vezetett le éjszaka vidéki lakásokon, vagy útban a kórház felé a mentőautóban. Ezek nem eltitkolt terhességek voltak, az anyák nem emiatt maradtak otthon. A telefonhelyzet volt olyan falun, s az útviszonyok voltak olyanok, hogy mire mentővel odaértünk, már gyakran megindult a szülés. Az ellátott újszülöttet sosem adhattuk át az anyának, nem fektethettük a mellére a hordágyon, hanem a kórházig nekünk kellett vigyázni rá. Az volt az elv akkor, hogy a szülés, az esetleges kivérzés, vagy a folyadékvesztés olyan lelki állapotba hozhatja az édesanyát, hogy esetleg bántaná a magzatát. S ha ezt egy várt és ismert szülésnél is fel lehet tételezni, miért ne tehetné ugyanezt a gyermekvárást kényszerként megélő, a szüléstől rettegő, gyermekét és állapotát eltitkolni vágyó nő. Más kérdés persze, hogy hogyan és miért jutott el idáig.

Doszpot Péter a BRFK gyilkossági osztályát vezető nyomozóként sok gyermekgyilkos anyával találkozott. Sosem ő kereste a választ a miértre, hanem erre kiképzett kolléganői. Az elkövetővel szemben sosem ült férfi a nyomozáskor, hogy a gyanúsított ne a gyűlölt férfit lássa kihallgatójában. Ne az játszódjon le a tudatalattijában, hogy ez is csak egy ugyanolyan szemét alak, mint aki engem megerőszakolt, aki az egyéjszakás kaland után otthagyott, aki nem akarta vállalni a gyermekemet. A kérdést a miértre mindig nyomozónők tették fel, de ritkán tapasztaltak az elkövetőnél bűntudatot. A gyanúsítottak ritkán tekintették embernek megölt gyermeküket. Sokkal inkább egy kései abortumnak tartották, akit már rég el kellett volna vetetniük.

A könyvben is, meg a bemutatóján is a felvilágosításról, megelőzésről, védekezésről, és a családtervezésről esett szó. Lehet, hogy kevesen tudják, de tíz éve működik az inkubátor program. A kórházak portájára kihelyezett inkubátorba bárki elhelyezheti nem kívánt újszülöttjét, akinek további sorsáról, örökbefogadásáról innentől a kórház, illetve a területi gyermekvédelmi szolgálat gondoskodik. Az anyát ilyenkor is fel kellett volna kutatni, vele szemben családi jogállás megváltoztatása miatt eljárást kezdeményezni, de hatóságaink épp az újszülöttek érdekében ezt eddig sem tették. Ma már nem is tehetik, mert kérdésünkre Dr. Vidorné Dr. Szabó Györgyi képviselőnő elmondta, épp a leköszönő parlament alkotott törvényt arról, hogy az anyák ne lehessenek büntethetők az inkubátorba helyezett gyermekükért.

A kétgyermekes írónő könyvében több címjegyzék is található az anyavédelmi központokról, családvédelmi szolgálatokról, tini ambulanciákról, ingyenesen hívható lelki elsősegély telefonszolgálatokról. Amilyen sokat segít a könyv a krízishelyzetben lévőknek, olyannyira voltak elutasítók a megkeresett kiadók a kézirat fogadtatásakor. Mindenki elzárkózott, senki sem vállalta a kiadást. Szerencsére az írónőt nem tudták eltántorítani céljától, ezért létrehozta a No-Ko Sat Kiadót és immár második kiadásban jelentette meg könyvét. A kiadó mellett megszületett az Esélyt a Kibontakozásra Alapítvány is, a krízishelyzetben lévő emberek segítésére. Ha csak egy életet is meg tudnak menteni, nem dolgoztak hiába.