Péksütit a Sütitől
Szegényedik a nép, egyre nehezebb a megélhetés. A bliccelést, a kisebb értékek eltulajdonítását sokan bocsánatos bűnnek érzik. Nem új keletű probléma ez, már a kilencvenes évek közepén beszélt Kuncze Gábor belügyminiszter a megélhetési bűnözésről. Jómagam már korábban, 1992. júliusában szembetalálkoztam a kérdéssel.
A nyíregyházi Heti Szóban a kótaji pékséget mutattam be. A Süti Kft. üzemvezetője arról panaszkodott, hogy megoldatlan az éjszakai szállítás. Csak a boltok elé tehetik le a kenyeret, mert nincs számukra zárható terület. Sajnos néhány éhenkórász rendre megdézsmálja az illatos süteményt, s amelyik boltnál reggel hiány van, az a pékségben reklamál. A jó kapcsolat érdekében mindig pótolni szokták a hiányt. A cikknek nagyon gyors visszhangja lett. Néhány nap múlva olvasói telefonhívás érkezett szerkesztőségünkbe.
A tolvaj jelentkezett
Olvasónk természetesen (?) névtelen maradt. Azzal kezdte, hogy ő bizony nem éhenkórász. Mint elmondta, hónapok óta munkanélküli, kenyérre sem telik neki. Dolgozna a pékségben is, de nem vették fel. Ezért lop aztán éjszakánként a boltok elől. Igaz, mindig máshova megy. Csak az a baj hogy a szállítók mindig ugyanazok, így a kár ettől mindig ugyanazoké. Nem tudtam meggyőzni, hogy a sütöde nem tehet a gondjairól. Azért sem ők a felelősek, hogy tolvajunknak olyan snassz a munkaközvetítő irodán sorba állni, vagy az önkormányzattól kérni szociális segélyt.
A pékségek nem vállalhatják fel a szegények problémáit. Nyereségorientáltak, nem jótékonysági intézmények Furcsa lenne az is, ha a fentebb említett két hivatal kapuján kopogtatnának rendszeres apanázsért a pékek. Olyan pénzek után kilincselnének, amiből megadhatnák a rászorulók mindennap kenyerét.
A kenyér mellől nem hiányzik a tej sem, mert emberünk éjszaka ezt is a boltok elől szerzi be. Névtelenül ezt is elárulta ám! Igaz, így könnyű volt bátornak lennie! Várjuk most a rablók, garázdák és gyilkosok névtelen bejelentéseit is! Hátha megdumálnak, hogy ők alapjában véve rendes emberek! Csak a sors kegyetlen velük, írtam le ?92. nyarán. Néhány évvel később a liberális belügyminiszter megpróbálta megértetni velünk keservüket.
