ZETApress

hírportál

Ülnök voltam Koronáéknál

ÍtélethozatalHúsz éve már, hogy 1992 tavaszán hatalmas felzúdulást keltett a Los Angeles-i négernegyedben, hogy a csak fehérekből álló bíróság felmentette a négerverő rendőröket. Tüntettek, verekedtek, gyújtogattak a színes-bőrűek, s a lázadás következtében csaknem ötvenen vesztették életüket. Nálunk éppen egy évvel azelőtt a Szent Korona-perben erősen firtatták a bíróság tagjainak származását a PKKB-n.

Furcsa véletlen, hogy épp én voltam a lezsidózott-lerománozott ülnök. Nemcsak a tárgyaláson mondták a szemembe, de a Szent Korona 1991. május 29-i számában is megírták: Dr. Péntek László bíró jobb oldalán egy román ülnök foglalt helyet, egy regáti kinézésű… A tárgyalást ekkor a bíró elnapolta. – Valóban román vagy? – kérdezték kollégáim ’92 májusában a Reform hírmagazin Szerkesztőségében, ahol akkor külsőztem.

– Ha őseimre vagy kíváncsi, egy Nógrád megyei levéltári anyagból idézek: a család Sziléziából származik, ahonnan Zmeskall Vencel költözött Magyarországra, s aki 1548-ban Lestinére nyert adományt. A család Árva vármegyében telepedett le. A későbbi leszármazottak közül Zsigmond (meghalt 1894), Hont vármegye alispánja és országgyűlési képviselő volt. Fiai közül Kálmán Hont vármegye árvaszéki elnöke, György Paláston birtokos, István Temes vármegyében kincstári bérlő, Ernő hivatalnok Pesten. Ennyit találtam a levéltárban, meg az itt látható családi címert. 1869-ben Zoltánt néppárti programmal képviselővé választották. Egy év után lemondott mandátumáról, de 1896-ban, a Millenium évében újra megválasztották. (Lehet, hogy épp miattuk lettem ’91-ben parlamenti tudósító?) S akkor még nem is említettem Zmeskál Miklóst, aki Beethoven atyai barátja volt. Anyagilag is támogatta a zenefejedelmet, s maga is vonósnégyeseket komponált. Zmeskál Judith a tragikus sorsú költőnek, Reviczky Gyulának volt a nevelőanyja – feleltem kollégáimnak.

– Szüleid mit szóltak a vádakhoz?

– Édesanyám kántortanítónő volt. Ez nálunk családi hagyomány déd-déd-dédszülőkig bezárólag. Zongorázni is ő tanított, s tőle örököltem az irodalom szeretetét. 1966. július 23-án, szombat délben – aznap, amikor az angliai futball vb negyeddöntőjében 2:1-re kikaptunk a szovjetektől – hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt, így a 8. osztályt félárván kezdtem. Édesapám 1943-ban még haza tudott jönni katonatisztként a szovjet frontról. A 19 ezer fős hadseregcsoportból ez csak 156-uknak sikerült. 1944-ben újra kiküldték a keleti frontra, hadifogságba esett, 50 hónapot töltött Kijevben, majd tisztviselő lett Nógrád megyében. 1957 nyarán koholt vádak alapján elbocsátották a tanácstól és tiszti rangjától is megfosztották. Balassagyarmati lakóhelyünkön sem helyezkedhetett el hat éven át, így kisgyerekként csak egy-kéthetente láthattam, ha hétvégén hazajött. 1985. április 9-én, húsvét kedd hajnalán elhunyt, nem élhette meg a rendszerváltást. Halála után 1990-ben rehabilitálták, visszakapta tiszti rangját, sőt poszthumusz előléptették.

– A koronaperről megtudhatnánk valamit?

– A PKKB elnöke nem talált összeférhetetlenséget, így 1991. augusztus 9-én folytatni akartuk a tárgyalást. A Szent Korona viszont gondoskodott róla, hogy ne tehessük. Csalással vádolták meg a bírót, s védelmében az igazságügyi miniszter hivatalból eljárást kezdeményezett. Az ügy Dr. Gatter Lászlóhoz került, aki tárgyalás nélkül átadta az Alkotmánybíróságnak. Itt azóta is gondolkodnak a folytatáson. A bíró úr azóta már a Pest Megyei Bíróságot vezeti, elnöki kinevezése nagy vihart kavart.

– Mikorra várható újabb tárgyalás?

– Ez már az Alkotmánybíróságtól függ, de nekik sok a dolguk. Az új tanács összetételét viszont mindenképp meg kell majd gondolni. Ha ugyanis a színmagyarok felmentik a vádlottakat, a hazánkban élő románok és zsidók lázonghatnak. Azt mondhatják, hogy az őket is érintő kérdésekben döntöttek helyettük, nélkülük. Épp ezért szerintem célszerűbb lenne őket is képviselni a 3 tagú tanácsban. Ha az én származásom nem volt jó a koronásoknak, kapjanak helyettem igazi románt!

– Mit vársz ettől a vallomástól?

– Minimum bocsánatkérést a rágalmazók részéről! – mondtam el a Reformos kollégáimnak 1992-ben, de azóta sem kerestek meg. A per végkifejletét azóta se tudom, de ez már akkor se nagyon érdekelt.

1 hozzászólás

Visszajelzések

  1. Tárgyalóteremből könyvlapokra | ZETApress

Szóljon hozzá!