ZETApress

hírportál

Dezodorral a támadó ellen?

Nők a nőkért ? 4. A rendőrnő

Az utcán elfuthatunk a támadó elől. Vissza is üthetünk, mint tegnapi írásunk judóedzőnője ajánlotta. Munkahelyen más a helyzet. Az ottani szexuális zaklatást egy nőnek nehezebb kivédeni. Nincs ez másként a fegyveres testületeknél sem. Hogy ez nálunk ne fordulhasson elő, rendőrnőink szervezetbe tömörültek a kilencvenes évek elején. Róluk szól alábbi írásom, melyet a pécsi Pandúr 1994. januári lapszámban olvashattak először.

Soltész Krisztina, a XI. Kerületi Rendőrkapitányság vizsgálótisztje ?93. december elején három kolléganőjével együtt Hollandiában járt. A holland belügyminisztérium konferenciát rendezett a rendőrnőket ért szexuális zaklatásokról. A magyar küldöttséggel együtt 12 ország rendőrnői vettek részt a megbeszéléseken. Rendőrlányaink itthoni zaklatásokról nem tudtak beszámolni, de megdöbbenve hallgatták az angol és holland kolléganők panaszait. A szigetországban például már külön osztály foglalkozik az ottani panaszokkal, s nem egy főnököt marasztaltak el azért, mert szexuálisan zaklatta beosztottját. Nem hisszük, hogy az ottani hölgyek lennének ennyivel csinosabbak, inkább az ottani urak lehetnek jóval rámenősebbek.

S hogy miként kerültek rendőrlányaink külföldre? Szeptember 7-én megalakították a Budapesti Rendőrnők Egyesületét, mely az Európai Rendőrnők Egyesületének társult tagja lett. Az Európa Tanács által is támogatott nemzetközi szervezet 1989-ben alakult, és Soltész Krisztina egy rendőrségi újságban olvasta a csatlakozásra szólító felhívást. Rögvest szervezőmunkába kezdett. Kerületében négyen vannak tagok, míg a fővárosban ötven körüli a létszám. Az egyesületet a bíróság is bejegyezte. A januári közgyűlésen akarnak beszámolni eddigi munkájukról.

Bodrácska tábornok is támogatja a kezdeményezést

Céljuk többrétű. Szeretnék elősegíteni többek között a rendőrnők helyzetének javítását a rendőrségen belül. Mivel a főváros rendőrfőkapitánya is támogatja az egyesület, ez a törekvésük bizonyára megvalósul. Szeretnének itthon kapcsolatrendszert kiépíteni a vidéki és fővárosi rendőrnők között. A rendőröknek csak nyolc százaléka nő Magyarországon, így törekvésüket ? életkörülményeik javítására ? akár kisebbségi jogokként is felfoghatjuk.

Szeretnének szakmai továbbképzéseket is rendezni a rendőrnőknek. A témát nem akarják központilag elrendelni, az egyes szervezetek igényeihez igazítják majd. Vidékiek is csatlakozhatnak az egyesülethez. Azt tanácsolják, hogy az egyes megyék rendőrnői önállóan alakítsanak egyesületeket, s ezek csatlakozzanak a budapestihez, s a budapesti szervezeten keresztül az európaihoz. Az ORFK-n novemberben már megalakult a rendőrnők egyesülete, s ez is önállóan működik.

A továbbképzések anyagába önvédelmi tanfolyamokat is terveznek. Szolgálaton kívül – magánemberként – a rendőrnőt is érhetik az utcán különféle inzultusok. A fegyvert, sprayt ők sem vihetik haza, ők sem tarthatják a retikülben. Soltész Krisztina nőként, rendőrként, illetve az egyesület titkáraként egyaránt úgy véli, hogy ilyen fegyverekre a nőnek nincs is szüksége. A retikülben lapuló dezodor is el tudja ijeszteni a támadót, s az esernyő is hatásos fegyver lehet. Attól persze óva int, hogy ezzel szúrja ki bárki is a támadó szemét, mert a jogos önvédelem sem lépheti túl a szükséges mértéket!

Az egyesület most alapítványban gondolkodik. Tagdíj nincs, de valamilyen vagyonra lenne szükségük. A holland belügyminisztérium anyagilag is támogatja az ottani szervezetet. A magyarokat is ellátják szakmai segédanyagokkal, s az érdeklődők rövidesen ezek magyar nyelvű változatához is hozzájuthatnak. Tervezik külföldi vendégelőadók meghívását, illetve külföldi tanulmányutakat a magyaroknak. Tudják, hogy ehhez három dolog kell: pénz, pénz és megint csak pénz. Kár lenne, ha anyagiak hiányában nem tudna kibontakozni ez a remek fővárosi kezdeményezés!

Szóljon hozzá!