Népbíróságok ’45 után
A II. világháború utáni igazságszolgáltatás a magyar történetírás és a történeti emlékezet sokat vitatott kérdése. Barna Ildikó ? Pető Andrea: A politikai igazságszolgáltatás a II. világháború utáni Budapesten című 140 oldalas könyvében ennek bemutatására vállalkozott. Kutatásukban a milliós aktahalomból ötszáz ügyet dolgoztak fel.
A Gondolat Kiadó gondozásában tavaly megjelent kötet szigorúan fegyelmezett és következetes kvantitatív módszertan segítségével meghatározza, kik kerültek be a népbírósági folyamatba, hogyan működött a népbíróság, különösen a társadalmi nemek szempontjából, valamint hogy milyen hatással volt a népbíróság tevékenysége a poszt-soá zsidó identitás alakulására. Sajnos az ítéletek alkalmatlanok voltak az elszenvedett sérelmek orvoslására.
A kötetnek az is a célja, hogy elfogultságoktól mentesen, objektív adatok alapján bemutassa azt a komplex folyamatot, amit a II. világháborút követő népbírósági eljárásnak nevezünk. Szerzői ? Barna Ildikó az ELTE Társadalomtudományi Kar Társadalomkutatások Módszertana tanszékének adjunktusa és Pető Andrea a Közép-európai Egyetem Társadalmi nemek tanszékének docense ? 14 kollégájukkal együtt 7 éven át kutattak a Fővárosi Levéltárban. Nem a közismert vádlottak, hanem a tanúk vallomásait vizsgálták.
A kötetet Örkény Antal szociológus mutatta be tegnap este a nagyszámú érdeklődőnek az Arany János utcai OSA Archívumban. A kötetről rendezett kerekasztal-beszélgetés résztvevője Csősz László történész, Fleck Zoltán jogász és Kövér György társadalomtörténész, az esemény moderátora Ivacs Gabriella volt. Megtudtuk, hogy a perek átlagosan 27 hónapig tartottak, 43%-uk felmentéssel végződött, amely a jelenlegi 98%-os váderedményességhez képest nagyon csekély. A vádlottak egyötöde nő volt, s mint a fotókon is látható, az öttagú népbíróságokban is egy-egy nő ítélkezett.
