ZETApress

Megint megtámadták a homoszexuálisokat az ellentüntetők a tegnapi Meleg Büszkeség Napján. A Deák térről erős rendőri biztosítással vonuló melegeket több helyen is kőzáporral, Molotov-koktéllal, záptojással és egyéb finomsággal várták. Összecsaptak a rendőrökkel is, ezért a Hősök terét kikerülve jutott el a menet a Felvonulási térre. Az oda tervezett koncert viszont a bekiabálások és fütyülések miatt elmaradt.

Az ellentüntetésre már napokkal korábban hívták a híveket az Interneten és a szórólapokon. A nagykörúti villamos ajtaján én is találkoztam eggyel. Hozd el fiad, lányod, férjed, feleséged! ? kérték ezen. Elképzeltem, amint az apát és fiát, vagy az anyát és lányát vélik homokos párnak az őket nem ismerő radikális ellentüntetők, s ezért aztán jól elagyabugyálják mindkettőjüket.

Mindent megteszünk a felvonulók biztonságáért, nyilatkozta Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány két nappal ezelőtt. Sajnos saját magukat sem tudták megvédeni, mert az összecsapásban három rendőr is megsérült. Az ellentüntetők Lévai Katalin uniós és Horn Gábor országgyűlési képviselőt, valamint a másságát nyíltan vállaló Szetey Gábor volt államtitkárt is megtámadták.

A március 9-i népszavazás eredményhirdetésekor Horn Gábor, mint a koalíciós egyeztetésért felelős szabaddemokrata államtitkár elmarasztaló kijelentéseket tett főnökére, Gyurcsány Ferencre. Már várom, amint a jobboldali sajtó megmagyarázza, hogy a mostani támadói tulajdonképp a kormányfő bérencei voltak, akik az akkori sérelmeket akarták most szélsőjobboldaliak bőrébe bújva megtorolni rajta. Ennél már csak az lenne szebb, ha az egész ellentüntetést a miniszterelnök nyakába varrnák, mondván, hogy így akarta megveretni korábbi sértegetőjét.

Furcsa, hogy a rendőrök ? akárhányan és akármilyen felszerelésben vonulnak ? sosem lesznek urai a helyzetnek. Talán a rohamsisakos, pajzsos, lábszárvédős rohamrendőrök mellett civil ruhás, azonosítószám nélküli, de a közelharcban jártak kollégáikat kéne bevetni. Ők az ellentüntetők között vegyülnének el, s a kordonon kívül tennék harcképtelenné a hangadókat. Régi igazság, hogy a főnököt kell leütni, s az őt követő csürhe rémülten eltakarodik.

Tudom, hogy a magyar rendőrség nem a Walker-hez hasonló texasi kopókból áll, s jogszabályaink is eltérnek az amerikaitól. Azt is tudom, hogy a filmekben megrendezett jelenetek vannak, melyek sokban eltérnek a mindennapi élettől. Tudom továbbá, hogy az erőszak erőszakot szül, s ha a néhány civil ruhás rendőr a kemény mag közepén leverné a legkeményebbeket, könnyen halálesetbe torkollna az intézkedés. Azt is tudom, hogy a hazai és nemzetközi közvélemény rögvest rendőri túlkapásról beszélne, s vezetőik lemondását követelné, mégsem tudok egyelőre ennél jobb módszert a balhéra éhes, folyton randalírozó pár száz fős tömeg egyszer és mindenkori megfékezésére, szétverésére.