ZETApress

hírportál

Zaklatás I. fokon

Számomra nem mérvadó egy I. fokú ítélet – vallotta egy fővárosi szociális otthon vezetője a múlt század végén. Az még talán érthető, hogy a fizetési felszólítását hatályon kívül helyező munkaügyi bírósági ítéletet megfellebbezte, de ennél tovább is ment – emlékezett egyik olvasónk.

Újabb felszólító levelet és csekket küldött a kártérítés befizetésére, s még bírósági végrehajtással is fenyegetőzött. Eszébe sem jutott, hogy jogerős ítélet nélkül el sem indul a végrehajtó, s az sem fordult meg a fejében, hogy egyelőre ő tűnik pervesztesnek a bíróság előtt, így jobb lenne csendben visszalépni.

A per tárgya mindössze 1482 forint volt, melyet egy többszázezer forintos leltárhiány okán kellett volna olvasónknak, az egykori takarítónőnek a fizetése arányában megfizetni. Mások sem akartak fizetni, de rajta kívül csak egy volt munkatársa ment a bíróságra. Az a nővér, aki vele együtt távozott az intézettől.

Mivel az intézeti adminisztráció olyan csapnivaló volt, hogy az igazgatónő által fizetésre kötelezetteket egységes halmazként kezelték, így az összes nem fizetőnek újabb felszólítást küldtek akkor is, ha a bíróságon volt az ügyük. A tértivevényes levelek – melyekből olvasónk kettőt is kapott – postaköltsége 131 forint volt. A számos levél kiküldése tehát többe került, mint az I. fokon pert nyert dolgozóktól követelt összeg.

S hogy miért küldték ki akkor kétszer is a levelet? Mert – mint az igazgatónő olvasónk kérdésére elmondta – nem vették észre a hibát! A levelet az ügyintéző fogalmazta, főnöke meg olvasatlanul aláírta. Szép kis bizonylati fegyelem, annyi szent! Itt lehetett jó irodistaként dolgozni, ahol a főnök minden irományért olvasatlanul vállalta a felelősséget!

A fellebbezésben is állt ám egy mondat, amelyért megfogalmazója ugyancsak szégyellhetné magát: Ha nem kell megfizetni a dolgozóknak a kollektíven okozott kárt, rövidesen a maradékot is széthordják! – írta az igazgatónő. Ezzel azt sugallta, mintha minden beosztottja tolvaj lenne. Remélhetőleg ő sem gondolta komolyan, mert könnyen kerülhetett volna ő a vádlottak padjára rágalmazásért – fejeződik be olvasónk visszaemlékezése, aki perbeli társával együtt II. fokon is megnyerte a pert.

Szóljon hozzá!