ZETApress

hírportál

Az áruló vérfolt

Mónika a zsúfolt villamos első peronján utazott. Mellette egy barna bőrű fiatalember álldogált. Kezében Kiskegyedet olvasott, s a fiatalasszonynak már ez is gyanús volt. Férfiakra a Népsport a jellemző. A fiatalember egyre közelebb húzódott az újsággal. Már egészen a retikülje fölé ért. Mónika érezte, hogy a retikül megmozdul, de a matató kezet eltakarta az újság.

Nemrég zsebelték ki. Akkor kétezer forintja tűnt el táskájából. Később ott is egy újságolvasó férfire emlékezett, úgy látszik, a módszerük azonos. Akkor fölül volt a pénztárcája, de tanulva az esetből, azóta a táska aljára teszi. Most is ott lapult. Még a villamosra szállás előtt kis ?baleset? történt. Egy héttel korábban jött meg az elég intenzív havi vérzése. A szennyezett bugyit a nyilvános vécén levetette, s a retikülben felülre tette. Véres fele volt kifelé, nehogy az iratait beszennyezze. A tolvaj most ebbe markolt bele, amikor a táskába nyúlt. Zavartan húzta ki a kezét.

Tolvaj, tolvaj! ? kiabálta Mónika ?, el akarta lopni a pénzemet. A villamosvezető nem nyitott ajtót, menekülni nem lehetett. Az utasok közül egy civil ruhás rendőr is előkerült. Nagy ? mert ő volt az elkövető ? persze tagadott. Még hadonászott is mérgében, s így mindenki láthatta a véres kezét. Mónika sem szégyellte elővenni és megmutatni véres bugyiját, így a tagadás fölösleges volt. A rendőr előállította Nagyot, s a bűnügyi technikusok a vérnyomok alapján elvégezték az azonosítást. A bírósági tárgyaláson most már nem mondhatta Nagy, hogy rendőri erőszak hatására vitte el a balhét. Elárulta a vérfolt, amely nem egy rendőrpofontól származott.

Szóljon hozzá!