ZETApress

Mindenszentekkor, Halottak napján felkeressük a temetőt, elhunyt hozzátartozóinkra emlékezünk. Ezt tettem magam is. A Kerepesi Temetőben, a Nemzeti Sírkertben megcsodáltam a szebbnél szebb síremlékeket is, s az alattuk pihenőkön gondolkodtam. Művészek, tudósok, politikusok egyaránt porladnak itt.

A bejárat közelében elhanyagolt emléktáblákon égtek a megemlékezők mécsei, feküdtek virágai. A táblákon a húszas éveik elején elhunyt rendőr alhadnagyok nevei, s halálozási évszámuk: 1956 állt. Ezek a fiatalemberek sorkatonák voltak, az ÁVH-nál kellett szolgálniuk, s a forradalomban vesztették életüket. Hősi halottá nyilvánították őket, s ekkor kapták a legalacsonyabb tiszti rangot.

Az ÁVH-s parcella közelében van a szovjet katonák jóval díszesebb temetője. Putyin elnök 2015. februári látogatására újították fel a síremlékeket. Vannak köztük II. világháborúsok és ’56-osok is, de nemcsak azok. Sok sírkövön ’53-54-55-ös halálozási évszám szerepel, de akad ’58-59-es is. Ami viszont közös bennük, mindannyian húszas éveik elején járó fiatalok voltak, akik az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet hadseregben töltötték sorkatona-idejüket. Úgy haltak meg nálunk, hogy nem is dúlt háború, nem volt akkor forradalom! Elvileg egészségesen lettek besorozva ? legalábbis úgy kellett volna! ? mégsem bírták a kiképzést. Vajon mi okozta halálukat? Az embertelen körülmények vagy parancsnokaik szadizmusa, netán a gyakorlatokon, éleslövészeteken megengedett emberveszteség? Ezt is kéne már a történészeinknek kutatni!