Elment a Mester
Mély fájdalommal szeretném tudatni Önökkel, hogy életének 55. évében, július 19-én elhunyt Bartalis László, a Magister Press főszerkesztője, a Magyar Újságíró Szövetség tagja. Emléked szívünkben Örökké él! Nyugodj békében, Laci bácsi! – írta Kurusa Ádám kolléga és barát.
A halálhír mindig lesújtó, pláne, ha egy közeli ismerőst, barátot veszít el az ember. Lacit a ’90-es évek közepén ismertem meg. Akkoriban az Új Magyarországnak dolgoztam, s ő is többször behozta írásait. Parlamenti tudósítóként gyakran jártam a vidéki kihelyezett bizottsági ülésekre, s többször utaztunk együtt a különjáraton. Később mindketten máshová kerültünk, de a barátság megmaradt.
A ZETApress.hu portálnak is küldött írásokat, melyeket idekattintva olvashatunk. Főleg a kultúra érdekelte, a régi együttesek, az elmúlt fiatalságunk zenéje. Persze másra is figyelt, egyéb témákról is beszámolt, mindig napra kész volt. Július 8-án este együtt voltunk Komáromban, VV Laci éttermének megnyitóján. Sajnos VV Laci augusztus 13-i 5. danvizsgáját már nem élhette meg!
Tudtam, hogy beteg. Gyógyszert szedett, alkoholt nem fogyaszthatott. Már kedvenc hobbijának, a repülésnek sem élhetett. A ’90-es évek végén együtt voltunk Kecskeméten a Gripenek sajtóbemutatóján, majd pár hét múlva Laci a svédországi bázisukra is eljutott. Kevés kollégának sikerült ez akkoriban! A gazdasági válság aztán őt is – mint mindnyájunkat – megviselte. Mégsem keseredett el, vidáman élte napjait. Temetése időpontjáról hozzátartozói később rendelkeznek.
Ismertem Bartalis Lacit több mint 50 éve, már akkor is beteg volt. Éltem Amerikában is vagy húsz évig, és oda is küldözgette a vidám leveleit, valószínűleg apámtól vagy anyámtól szerezte meg a gyakran változó címeimet. Ezek szerint az utolsót már több, mint tíz éve küldte. Észre se vettem, hogy eltűnt, szóval én is csak azt mondhatom, hogy R.I.P. kedves barátom! Azt tudom, hogy testvére nem volt, szülei élnek-e még?