ZETApress

hírportál

Nem gázolt a 2-es metró

Reggel van, a város ébredezik. A szerelvényen még sokan álmosak vagyunk. Munkába igyekszünk. Az első kocsiban ülök. A Batthyány térnél mintha a megszokottnál tovább várakoznánk.

Többen néznek a sínek közé a peronon, én is ezt teszem. Egy férfi fekszik odalenn. Vezetőnk is kiszáll, tájékozódik, majd rádión jelenti az esetet. Rögvest a harmadik sín áramtalanítását kéri, s a mögöttes forgalom teljes leállítását. Mint később megtudom, még a Keleti-pályaudvarnál is állnak a vonatok.

Mikor már nem kell félnie a halálos áramütéstől, vezetőnk lemegy a sínek közé. A lenn fekvő nagydarab férfi beszél, de mozdulni sem bír. Nem tört el a gerince, de lába fáj. Önerőből nem bír kimászni, s nem is erőltetik. A vezető sem bír vele, ezért aztán a diszpécser rádióutasítására helyszíni segítséget kér.

Hamar előkerül egy hordágy, friss erők is érkeznek, akikkel aztán sikerül a sérültet kiemelni a veszélyes övezetből. Már a peronon mondja el, hogy megszédült és beesett. Jaj, dehogy akart ő öngyilkos lenni! Nem is bántották, csak az alkohol ütötte ki. Igaz erre addigra már mindannyian rájöttünk, ha nem is ájulunk el a piaszagtól.

Hívják a mentőket, de ezt már nem kell megvárnunk. Újra áramot kap a sín, onnan a motorok, s mi robogunk tovább a Moszkva tér felé. Alig tíz percet álltunk, de nem bánjuk. Örülünk, hogy egy élet megmenekült! Később egy szerencsés kalandként mesélünk róla kollégáinknak.

Szóljon hozzá!