Kereterdő Kieselbachnál
Tegnap déltől február 11-én szombaton 13 óráig látható a Szent István körúti Kieselbach Galériában Kieselbach Tamás 3 napos figyelemfelhívó installációja. A Kereterdő: 1000 keret + 10 kép megnyitója előtt Kieselbach Tamás és Molnos Péter beszélgetett a magyar festészet prezentálásáról és átkeretezéséről.
A magyar festészet külföldi felfedezését és nemzetközi presztízsének kivívását leginkább a tálalás minősége akadályozza: a rossz terek, a gyenge világítás és a csapnivaló keretek, amelyben a műalkotások valódi értékei nem bontakozhatnak ki igazán. Az elmúlt évek eredményeként ma már a magyar festmények egyre többször jelennek meg jelentős, külföldi múzeumok falain, ahol a nemzetközi festészet legnagyobbjaival ?versenyeznek? az elismerésért. Olyan művekkel, amelyek tökéletes állapotban, ideális rámákban, legjobb formájukat mutatva tudják a közönség figyelmét felkelteni. A magyar képek ezen a téren a mai napig alul maradnak, és ez továbbra is akadályozza megérdemelt sikerük kivívását. Ha előbbre akarunk lépni, nem halogathatjuk tovább: át kell keretezni a magyar festészetet! A keret azt mutatja meg, miként nyúlunk a múltunkhoz. Meg kell ismernünk, meg kell értenünk, de be is kell mutatnunk: úgy, hogy az megbecsülést sugározzon és rangot adjon.
A keret az isteni pompa!
Csontváry Kosztka Tivadar írott hagyatékában fennmaradt egy rövid, néhány oldalas feljegyzés, amely egy saját alkotásaiból rendezendő, ideális kiállítás képét vázolja fel. Megadja a felépítendő múzeum helyét, nagyságát, építészeti tagolását, sőt egyes műveinek elhelyezésére is pontos utasításokat közöl. E szövegben olvashatjuk az alábbi mondatokat: Tekintettel arra, hogy a kiállítás az 1880-i kinyilatkoztatás alapján jött most létre, igazolni kell az isteni ihletet az ősidőkből leszármazott isteni összeköttetéseinket, mert már Párisban a nagy Kristálypalotában, ahol a festmények keretek nélküli vásznai voltak kiállítva, feltűntek s a kritika azt mondta, hogy habár a teljesítmény a világon minden munkát túlszárnyalja, de vigyázni kell rá, mert ha Párisban maga az Isten leszállna az égről, s nem mutatkoznék be isteni pompával, hát senki sem ismerne rá. Csontváry majd száz évvel ezelőtti utasításai máig érvényesek: művészetének, de a teljes magyar festészetnek azt a rangot kell megadni, olyan prezentációban kell közönség elé tárni, amely maximálisan segíti a bennük rejlő értékek megjelenését: méltó rangot ad festészetünknek nemzetközi színtéren is. Át kell keretezni a magyar festészetet!
