ZETApress

Március 28-án húsvéthétfőn mutatja be az Orlai Produkciós Iroda az Őszi szonátát. Az Ingmar Bergman forgatókönyvéből készült dráma egy anya és a lánya megrendítő kapcsolatát mutatja be: a vágyott szeretet hiányát és a közös pillanatok okozta sebeket.

? Önt a szakmai közönség elsősorban dramaturgként ismeri. Mi az, ami miatt az Őszi szonátát rendezőként is vállalta? ? kérdezte a bemutató kapcsán Vörös Róbertet, az előadás rendezőjét és szövegkönyvének íróját Csímár Kamilla.

V.R: Valóban ritkán rendezek, vannak nagyszerű rendezők, akik ezt nagyon jól csinálják. Amikor mégis előfordul, annak két oka lehet. Egyrészt nagyon szeretek zenés előadásokon dolgozni, mert úgy érzem, ez a világ igazán közel áll hozzám, másrészt akkor merészkedek rendezni, ha egy színdarabhoz személyes közöm van vagy a benne lévő színészekhez baráti viszony fűz. Az Őszi szonátára mindkettő igaz.

? Udvaros Dorottyával régóta ismerik már egymást, nemcsak kollégák, de jó barátok is. Milyen a közös munka?

V.R: Dorottya nagy színésznő. Elképesztő tapasztalatokkal és precízen kimunkált, nagy formátumú ösztönökkel rendelkezik. Nagyon jó nézni azt a folyamatot, ahogyan megformál egy szerepet. Rendezőként ebben úgy veszek részt, hogy megszabom az irányokat és a kereket, amelyek között Dorottya maximális együttműködéssel dolgozik. Ámulattal nézem Dorottya nyitottságát. Ő az a színésznő, aki nemcsak a szerepre, hanem magára az életre kíváncsi, keres, kutat és mindentudását beleadja az adott előadásba. Radnay Csillával a Nemzeti Színházban voltunk együtt tagok, Csilla kívül-belül szép nő, mindenre rákérdező, csöndesen figyelő, önemésztő fiatal művész. Éva szerepét szerintem Bergman neki írta. Valamint remekül zongorázik, ki is használom ezt, élőben játszik az előadásban. És nagy öröm együtt dolgozni Fodor Ancsával is, őt is a kezdetektől, még bábszínésznő korából ismerem. Mindig is nagyon vágytunk egy közös munkára, ami most végre megvalósul. Széll Attilával számtalan közös munkával ? Vacsoraszínház, János vitéz ? erősítettük barátságunkat. Ahogy a szórólapon is lehet látni, szép család, ugye? A vöröses szőkék és kék szeműek svéd csapata.

? Az Őszi szonáta egy érzelmileg rendkívül intenzív történet, amely a néző elé most a Thália Színház Mikroszínpadán egy kis térben, nagyon koncentráltan fog kerülni. Milyen hatásra számíthatunk?

V.R: A tér sokat hozzá tud adni a színház hatásához. Megszerettem a Mikroszínpadot, ezt a kis játszóhelyet, ebben a furcsa, retró hangulatú épületben; mivel eredetileg kabarészínház volt, nem nagy a tér, nincs igazán mélysége a színpadnak, és mégis a 172 néző egészen közelről láthatja a történéseket. Ez a fajta közelség mágikus erőt ad az egész estének. A színészek mindegyike játszott már ilyen térben, mindannyian pontosan tudják, hogy ilyen helyzetben a közönséggel együtt kell létrehozni az élményt. A néző a figyelmével aktív résztvevő. Ez az, amiről mostanában az emberek elfeledkeznek. Pedig ha beülnek a színházba, azzal ők is részesévé válnak az estének. Talán a világ lett olyan, hogy az emberek lassan elfeledkeznek arról, hogy megbirkózzanak az érzelmeikkel? Egy biztos: ez egy olyan előadás szeretne lenni, ahol ? terveim szerint ? megdolgoztatjuk a nézőt. Meg kell majd harcolnia az érzelmeivel, hiszen erről szól maga a Bergman-mű is.

? Ismerős érzéseket fogunk látni?

V.R: Egyrészt igen, másrészt nem. A darab a szeretetről (is) szól. Arról, hogy a szeretet mennyi félreértésre ad okot és hogy a szeretet hiánya mennyi sebet üt ? főleg, ha a legerősebb kapcsolatban, egy anya-lánya viszonyban nem működik. Természetesen a néző ráismerhet a saját életére, de vannak meglepő szituációk is az előadásban.