ZETApress

A napokban jelent meg az Urbis Kiadó gondozásában Hegyi Gyula: Az út vége Timbuktu című könyve, melyet délelőtt mutatott be a szerző jelenlétében Boros Tamás az Alkotmány utcai Pallas Páholyban. Hegyi Gyula sajátos világlátásról és gondolkodásmódról szóló kötete joggal tarthat számot a művelt olvasóközönség érdeklődésére.

Négy kontinens titkai és történetei elevenednek meg e kötetben. A szerző elvezet minket Machu Picchuba, az Andok vad hegyei között megbújó egykori inka városba. Bemutatja Lalibelát, ahol a XII. században tizenkét templomot véstek ki a sziklából az ?etióp Jeruzsálem? megalkotói. A címadó írás Timbukturól kalauzolja az olvasót, a legendás ?kincses városba? a Szahara mélyén, amiről Rejtő Jenő (P. Howard) is írt, bár önmaga sohasem juthatott el oda.

Hegyi Gyula bebarangolta Iránt, és Dzsingisz kán nyomait kereste a mongol pusztákon. Olvashatunk egy alkoholban áztatott marokkói éjszakáról a különös nevű Quarzazate-ban. Elutazhatunk vele a múltba, amikor még volt egy ország, amit Jugoszláviának hívtak. S mert a szerző jelenleg Belgiumban él, beszámol egy olyan fél-országról is, amely gazdagabb sok ?egész? országnál: Flandriáról. Elmesél egy régi történetet is ? szexről és gyilkosságról egy tranzitúton. Utazni és utazásról olvasni szeretőknek egyaránt ajánljuk a könyvet.

A jóízű beszélgetés során megtudtuk, hogy Hegyi Gyula szeret utazni. Mint Európai uniós főtisztviselő, hivatalból is teszi, mint hátizsákos turista, kedvtelésből. Mint író azért, hogy megossza velünk élményeit. Nem luxus utakra megy, hanem a világ olyan pontjaira, ahová az idegenforgalmi irodák nem szerveznek utakat. Ahol veszélyben lehet és van, ám ahol milliók élnek, olyan körülmények között, amiről sejtésünk sincs. S ahol olyan kulturális és szellemi kincsek bújnak meg, amelyek ismerete nélkül nem tekinthetjük magunkat világpolgárnak. A szó legnemesebb értelmében.

Jó Hegyivel járni a világot, mert nincsenek előítéletei, őszintén rácsodálkozik mindenre. Empátiája óriási kincs, készsége, hogy megértsen mindenkit, lemondva az Európa-centrikus gondolkodás sztereotípiáiról olyan érték, amellyel kevesen rendelkeznek. Pedig nélküle aligha érthetjük meg sokszínű világunkat, ahol együtt kell élnünk, s nem csak a szomszédjainkkal, de távoli embertársainkkal is. Ennek megértésében segít Hegyi Gyula könyve.

Persze azért élvezetes olvasmány ez a könyv, annak ellenére, hogy eddig elsősorban intellektuális erényeiről szóltunk. Szerencsésen ötvöződik benne izgalmas útirajz történelmi esszével, s még egy krimiszerű novella is borzolgatja idegeinket. Csak reménykedhetünk benne, hogy az út nem ér véget Timbuktuban és még sokáig lesz útitársunk Hegyi Gyula világjárása során. Érdeklődve várjuk a folytatást!