A szerzetesnő emlékére
Mester Margit Mária (Tamási, 1906.12.10 – 1961.06.17. Budapest) szerzetesnő születésének 120., börtönből való szabadulásának a 70. évfordulója alkalmából emlékkiállítás nyílt ma 10 órakor az Üllői úti Örökimádás templom karzatán.
A megnyitó beszédet és az első tárlatvezetést Balog Márta nővér tartotta, aki Margit Mária boldoggá avatási ügyében az egyházmegyei szakasz posztulátora volt. A karzatkiállítás alig egy hétig, október 19-én hétfőig látogatható.
Mester Margit Mária UST 1906. december 10-én született a Tolna megyei Tamási nagyközségben. A hiteles családi légkör és Isten kegyelme mélyen megdolgozta és vonzóvá alakította Margit egyéniségét.
Az 1927. április 12-én kapott rendkívüli kegyelem – amikor megélte Isten jelenlétét lelkében – új irányt adott életének. Olyan szerzetesközösséget keresett, ahol – sajátos lelki ajándéka szerint – egészen Istennek, a Benne való egység és szeretet szolgálatának szentelheti életét. Miután nem talált ilyet, lelki-vezetője, P. Csávossy Elemér SJ tanácsára és segítségével 1938-ban megalapította az Unum Sanctissimae Trinitatis Társaságot.
Isten és emberszeretetét börtönévei alatt bizonyította legjobban 1951-től 1956-ig. A legnehezebb körülmények között is élte a hősi felebaráti szeretetet. Mosolyával, szóval és példával erősítette társait. Ott is az örökélet dalos hírnöke akart lenni. Börtönből való szabadulása után írta: Csak szeretni jöttem vissza a halálból az életbe! Karizmáját a XX. és XXI. század számára kapta.
1961. június 17-én 54 évesen halt meg Budapesten. Földi maradványai a Farkasréti temető 31. parcellájában nyugszanak. Sírját Mária-szobor díszíti földgömbbel a kezében annak jeléül, hogy Margit Mária anya életében az egész világot – az imádság és a szeretet által – a szívében hordozta. Az Atya dicsőségére a világ életéért! – olvashatjuk a 180 oldalas életrajzi kötet hátsó borítóján.
