ZETApress

A búza eddig jól bírta a klímaváltozást, de egyre több gyenge év jöhet. A legnagyobb területen vetett hazai szántóföldi növényünk, a búza eddig viszonylag jól helytállt a felmelegedéssel szemben. Ugyanakkor a terméshozamot jelentősen befolyásolja, hogy a növekedés beindulása és az érés közötti időszakban mikor érkezik csapadék.

Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói azt vizsgálták, hogyan változhat a búza hazai termeszthetősége a jövőben – tudtuk meg tegnap 17 órakor Gilicze Bálint moderálásával a Másfélfok hagyományos nyárzáró sajtóestjén a Horánszky utcai Lumen Kávézóban.

A búza vetésterülete az utóbbi években megközelíti az egymillió hektárt Magyarországon, így messze nem mindegy, hogyan hat rá az éghajlat változása. A 2015 és 2024 közötti időszak országos termésátlaga hektáronként mintegy 5350 kilogramm volt, az idei év azonban ennél jóval gyengébben alakult: a 2026. augusztusi előzetes adatok szerint mindössze 4300 kilogramm búza termett hektáronként, ami 2012 óta a legalacsonyabb érték. Ennek egyik valószínű oka, hogy a szárbaindulást követően nem érkezett elegendő csapadék. A túl sok nedvesség azonban szintén problémát okozhat, mert a meleg, nedves idő kedvez a gombás betegségeknek. Vagyis nemcsak az számít, mennyi eső esik, hanem az is, hogy mikor.

Három héttel korábbra tolódott az érés

A felmelegedéssel a búza fejlődési szakaszai is korábbra tolódnak, ezért a kutatók nem rögzített naptári hónapokat vizsgáltak. Ehelyett a hőmérséklet alapján, az úgynevezett hőösszeg – vagyis a növényt ért, adott küszöb feletti hőmérséklet időben összegzett hatása – segítségével határozták meg, hogy az adott évben mikorra esik a növény fejlődésének vizsgált szakasza. Ez lehetővé teszi, hogy egy meleg és egy hűvös tavaszt ne ugyanazokkal a naptári dátumokkal hasonlítsanak össze.

Az eredmény látványos: az évek közötti jelentős ingadozás ellenére az így meghatározott érési időpont 1971 és 2024 között átlagosan mintegy három héttel került korábbra, július 10-e környékéről június 20-a környékére. Az egyes évek között persze nagyok lehetnek az eltérések: a nagyon meleg 2018-as tavasz különösen korai, a hűvösebb 2020-as pedig jóval későbbi érési időpontot eredményezett.

Ugyanaz az eső máskor egészen mást jelent

A kutatók több időjárási mutató és a terméshozam kapcsolatát is megvizsgálták. A legerősebb összefüggést nem a csapadékösszeggel, hanem a csapadékos napok számával találták, ráadásul két, egymással ellentétes hatás rajzolódott ki. A fejlődés korábbi szakaszában a több csapadékos nap magasabb terméshozammal járt együtt, az érés előtt viszont éppen fordított volt a kapcsolat.

A búzának tehát a szárbaindulás után szüksége van megfelelő vízellátásra, az éréshez közeledve azonban a tartósan nedves időjárás már ronthatja a termést, egyebek mellett azért, mert a meleggel párosítva kedvez a gombás fertőzéseknek. Jól mutatja ezt két szélsőséges év: 2003-ban a különösen alacsony termésátlag kevés szárbaindulás utáni és sok érés előtti csapadékos nappal párosult. 2021-ben, amikor a vizsgált időszak legmagasabb termésátlagát mérték, ennek szinte az ellenkezője történt.

A két csapadékmutató alapján felépített modell az 1990 és 2024 közötti termésátlag évek közötti változékonyságának mintegy felét képes leírni. Ez azért is fontos, mert az elmúlt tíz évben a terméshozam általában magasabb volt, mint korábban, amiben valószínűleg a mezőgazdasági technológia fejlődése is szerepet játszott – az időjárás hatása azonban továbbra is erősen látható.

Jövő: több lehet a gyenge terméshozamú év

A jövő vizsgálatához a kutatók olyan közepes kibocsátási forgatókönyvet használtak, amely 2040 után az üvegházgáz-kibocsátás jelentősebb csökkentésével számol, és nagyjából ahhoz a felmelegedési pályához áll közel, amely a jelenlegi klímavédelmi vállalások teljesülése esetén várható.

A klímamodellek szerint a téli csapadék várható növekedése sem feltétlenül ellensúlyozza a vegetációs időszak kedvezőtlenebb csapadékviszonyait. A búza terméshozama ezért a jövőben inkább csökkenő tendenciát mutathat, miközben különösen 2030 és 2070 között megnőhet az évek közötti változékonyság. Ebben az időszakban a legutóbbi húsz évben tapasztaltnál jóval gyengébb termésű évek is előfordulhatnak.

Az eredmények összhangban vannak azokkal a nemzetközi vizsgálatokkal, amelyek szerint alkalmazkodás és technológiai fejlődés nélkül minden további 1°C-os felmelegedés mintegy 6%-kal csökkentheti a búza globális terméshozamát. A magyar vizsgálat ráadásul nem számolt a hőségnapok okozta közvetlen stresszel sem.

Szerencsére a termelőknek van mozgástere az alkalmazkodásban. A számítások a jelenlegi szántóterületekkel dolgoztak, és nem vették figyelembe a termőterületek esetleges áthelyeződését, új búzafajták alkalmazását, a technológiai fejlődést vagy a megfelelően időzített öntözés lehetőségét. Ezek mind javíthatják a termelés kilátásait. Enélkül azonban még a kukoricánál és a burgonyánál jelenleg kedvezőbb helyzetben lévő búza termeszthetősége is romolhat, és gyakoribbá válhatnak a gyenge termésű évek. Az alkalmazkodást ezért fel kell gyorsítani, amihez időre és megfelelő forrásokra is szükség van – figyelmeztetnek a kutatók a Másfélfokon megjelent cikkükben.