ZETApress

Interjúkészítői pályám során sokféle emberrel találkoztam: politikusokkal, államférfiakkal, Nobel-díjas tudósokkal, írókkal, művészekkel, sportolókkal és gazdasági szakemberekkel. Nehéz lenne megmondanom, melyik volt közülük a legjobb interjúm. Minden beszélgetés másért maradt emlékezetes – írta Szarvas István.

Az évek során egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy az interjú sikere nem kizárólag attól függ, milyen híres ember ül velünk szemben. A jó interjúhoz felkészültség, kíváncsiság, figyelem és néha bátorság is kell. Tudni kell kérdezni, de legalább ilyen fontos tudni hallgatni. Az alábbi tíz beszélgetést azért idézem fel, mert mindegyikből tanultam valamit az interjúkészítés mesterségéről.

1. Habsburg Ottó – felkészülni a találkozásra

Habsburg Ottóval két alkalommal is készítettem interjút. Rendkívüli műveltségű, nagy történelmi tapasztalattal rendelkező, ugyanakkor közvetlen és bűbájos embernek ismertem meg.

Amikor ilyen felkészültségű emberrel ül szemben az újságíró, hamar kiderül, mennyit tud az interjúalanyról és a témáról. Habsburg Ottónál nem lehetett néhány általános kérdéssel felkészülni. Ismerni kellett történelmi hátterét, európai gondolkodását és politikai pályáját.

Ezek a beszélgetések megerősítettek abban, hogy az interjú már jóval a személyes találkozás előtt elkezdődik. A felkészülés ugyanúgy része az interjúnak, mint maga a kérdezés.

2. Mihail Gorbacsov – a rövid kérdés ereje

Mihail Gorbacsovval való találkozásom különleges emlékem. A XX. század történelmének egyik meghatározó alakja állt előttem, mégsem gondoltam arra, hogy hosszú, túlbonyolított kérdésekkel próbáljam bizonyítani a felkészültségemet.

Megkérdeztem tőle: Mi a véleménye Putyinról? Rövid kérdés volt, de annál érdekesebb választ kaptam. Gorbacsov azt mondta, hogy szerinte Putyin nagy elnök lesz.

Az idő múlásával egy ilyen válasz különös történelmi jelentőséget kaphat. Amikor a kérdést feltettem, természetesen nem tudhattam, hogyan alakul majd Oroszország és Putyin történelmi megítélése.

Ebből a találkozásból számomra az következik, hogy a jó kérdés nem attól jó, hogy hosszú. Néha néhány szóval többet lehet elérni, mint egy hosszú felvezetéssel.

3. Oláh György – Nobel-díjas tudóst kérdezni

Oláh György Nobel-díjas kémikussal készített interjúm szintén meghatározó élményem volt. Nemcsak nagy tudóst, hanem rendkívül kellemes beszélgetőpartnert ismertem meg benne.

Egy Nobel-díjas kutató meginterjúvolásánál az újságíró könnyen hibát követhet el. Megpróbálhatja bizonyítani, hogy ő is érti a tudomány minden részletét. Én ezt sohasem tartottam jó útnak. Az újságíró nem azért ül ott, hogy versenyezzen a tudóssal. Az a feladata, hogy kérdéseivel hidat teremtsen a kutató és az olvasó között.

Oláh Györggyel beszélgetve ismét megtapasztaltam: egy tudományos interjú akkor jó, ha az olvasó a tudományos eredmény mögött az embert is megismeri.

4. Kertész Imre – időt hagyni a válaszra

Kertész Imrével, egyetlen irodalmi Nobel-díjasunkkal készített interjúm egészen másfajta figyelmet kívánt.

Egy íróval folytatott beszélgetés nem ugyanolyan, mint amikor egy politikustól egy konkrét döntés indokát kérdezem. Az író gyakran tovább gondolja a kérdést, mérlegeli a szavakat, és a válasz közben maga is új összefüggéseket fogalmaz meg.

Az interjúkészítő egyik leggyakoribb hibája, hogy fél a csendtől. Ha az alany néhány másodpercig nem válaszol, már mondja is a következő kérdést. Én azt tanultam meg, hogy nem szabad minden csendet kitölteni. A gondolkodásra hagyott néhány másodperc néha többet ér, mint a következő kérdés.

5. Elizabeth Blackburn – a tudományt közérthetően

Elizabeth Blackburn Nobel-díjas kutatóval Budapesten készítettem interjút. Kutatási területe, a telomerek és a telomeráz működése nem egyszerű téma egy szélesebb olvasóközönség számára. Ilyenkor az interjúkészítőnek különösen fontos szerepe van.

Nem az a célom, hogy az olvasó előtt bizonyítsam, hány tudományos szakkifejezést tanultam meg a beszélgetés előtt. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy olyan kérdést találjak, amelyre adott válaszból egy nem szakember is megértheti: miért fontos ez a kutatás az ember számára?

A tudományos újságírás egyik legfontosabb feladatának ma is azt tartom, hogy közérthetővé tegye azt, ami első pillantásra bonyolultnak látszik.

6. Németh Miklós – azt kérdezni, amit csak ő tudhat

Németh Miklós volt miniszterelnökkel a rendszerváltozás időszakáról is beszélgettünk. Az egyik kérdésem arra vonatkozott, hogy mi látszott 1987/88-ban a Szovjetunió későbbi összeomlásából?

Azért tartom fontosnak ezt a fajta kérdést, mert a történelmi személyiségtől nem elsősorban azt érdemes megkérdezni, amit egy történelemkönyvből magunk is elolvashatunk.

Engem az érdekelt: mit látott akkor az az ember, aki ott volt az események közelében? Mit lehetett tudni abban a pillanatban, amikor a későbbi történelmet még senki sem ismerhette? Ez számomra a történelmi interjú egyik alapszabályává vált: a szemtanútól és a döntéshozótól azt kell megkérdezni, amit csak ő tud elmondani.

7. Lámfalussy Sándor – személy és aktualitás

Lámfalussy Sándort gyakran nevezték az euró atyjának. A vele készített beszélgetésben az euró, az infláció, az innováció és Európa gazdasági jövője egyaránt szóba kerülhetett.

Interjúim jelentős részénél törekedtem arra, hogy legyen valamilyen aktuális apropója a találkozásnak. Az aktualitás megteremti az olvasó érdeklődését, de önmagában még nem elegendő.

Mindig igyekeztem előzetesen megismerni beszélgetőtársam életútját is. Az interjú ugyanis akkor válik igazán érdekessé, amikor az aktuális eseményt össze tudjuk kapcsolni az ember korábbi tapasztalataival. Lámfalussy Sándor esetében különösen jól találkozott a személyes életút, a szakmai tudás és az európai gazdaság aktuális helyzete.

8. Sólyom László – a napi politikán túl

Sólyom László volt köztársasági elnökkel egy alkotmányossági konferencia szünetében beszélgettem. Egy volt államfőt természetesen számtalan napi politikai kérdéssel meg lehet keresni. Sólyom László azonban kiváló alkotmányjogász is volt, ezért engem különösen érdekeltek az alkotmányossággal kapcsolatos gondolatai.

Az ilyen interjúk tanítottak meg arra, hogy egy politikust sem kizárólag politikusként kell kezelni. Meg kell keresni, miben rendelkezik olyan saját tudással és tapasztalattal, amely túlmutat a napi híreken. A napi politikai nyilatkozat néhány nap alatt elveszítheti aktualitását. Egy jól megfogalmazott gondolat az államról, jogról vagy demokráciáról évek múlva is érdekes maradhat.

9. Psota Irén – az embert keresni

Psota Irénnel való beszélgetésemre különösen jó érzéssel emlékszem. Kellemes interjúalany volt, és nagyon megmaradt bennem, hogy beszélgetésünk során másokról sem beszélt rosszindulatúan. Ez sokat elárult róla.

Az interjúknál gyakran a nagy kijelentést, a szenzációt vagy a meghökkentő mondatot keresik. Ezek természetesen fontosok lehetnek, én azonban mindig szerettem volna valamit megmutatni magából az emberből is. Psota Irén esetében számomra éppen ez volt a beszélgetés egyik legszebb eredménye.

Egy jó portréinterjú után az olvasónak nemcsak azt kell tudnia, hogy az illető milyen művész vagy szakember, hanem egy kicsit azt is éreznie kell: milyen ember lehetett.

10. Mikuláš Dzurinda – az interjú megszervezése is a szakma része

Mikuláš Dzurinda volt szlovák miniszterelnökkel készült interjúm arra is emlékeztet, hogy az újságíró munkája nem akkor kezdődik, amikor bekapcsolja a diktafont. Egy jelentős személyiséget el kell érni. Kapcsolatot kell teremteni vele, meg kell találni a megfelelő alkalmat, és olykor hosszabb út vezet addig, amíg létrejön maga a beszélgetés.

Pályám során sokszor tapasztaltam, hogy egy jó interjúhoz kitartás is szükséges. Nem szabad az első elutasításnál feladni, de természetesen azt is tudni kell, hogyan lehet határozottan, mégis udvariasan kapcsolatot teremteni. Az interjú megszerzése, az előzetes kapcsolat, a felkészülés és a személyes találkozás mind ugyanahhoz a szakmai folyamathoz tartozik.

Amit ezekből a találkozásokból megtanultam

Ha több évtized interjúkészítői tapasztalatából néhány mondatban kellene összefoglalnom, mit tartok a legfontosabbnak, a következőket mondanám:

Felkészülés nélkül nincs jó interjú. Az alanynak éreznie kell, hogy tudom, kivel beszélek.

A kérdés legyen világos. A kérdező ne saját tudását akarja bizonyítani egy hosszú kérdésben.

Figyelni kell a válaszra. Nem ragaszkodom mindenáron az előre megírt kérdéssorhoz, ha a válasz új és érdekes irányt nyit.

Nem kell félni a csendtől. A beszélgetőtársnak időt kell hagyni a gondolkodásra.

A híres ember mögött mindig az embert keresem. Nobel-díjas, miniszterelnök vagy színművész – az interjú akkor válik igazán érdekessé, amikor a tisztség és a cím mögül előbukkan a személyiség.

Olyat igyekszem kérdezni, amire nem találom meg a választ egy lexikonban. Ha minden válasz előre megtalálható, nincs sok értelme az interjúnak.

Végül pedig számomra az interjú sohasem kihallgatás volt. Lehet kemény kérdést feltenni, és időnként kell is. De a jó interjúhoz kölcsönös tisztelet szükséges.

Évtizedek alatt arra jutottam, hogy az interjú nem egyszerűen kérdések és válaszok egymásutánja. Két ember találkozása, amelyből – ha a kérdező jól végzi a dolgát – az olvasó egy harmadik élményt kap: úgy érezheti, mintha ő is ott lett volna a beszélgetésnél.