ZETApress

Budapest a nemzetközi tekintet tükrében: amikor egy város azok történetein keresztül kezd megszólalni, akik megfigyelik – írta és fényképezte Javier Zambrano újságíró és fotós sorozatunk 5. részében. A 4. rész idekattintva olvasható.

Egy várost mérhetünk épületeinek magasságával, műemlékeinek korával vagy sugárútjainak hosszával. Létezik azonban egy másik módja is annak, hogy valóban megértsük: meghallgatni, hogyan írják le azok, akik egészen eltérő környezetből érkeznek. Ez volt az alapgondolata annak az újabb fotódokumentációs napnak, amelyet Budapest szívében rendeztek meg, ahol a fényképezőgép már nem csupán technikai eszközként szolgált, hanem hídként kapcsolta össze a várost és a világ különböző tájairól érkezett emberek benyomásait.

Carmen Fernández, Chile: Azt hittem, hogy egy emberileg távolságtartó városba érkezem. Pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Többen is készségesen segítettek, amikor útba-igazítást kértem.

A program az Erzsébet téren kezdődött, ahol megkezdődött az első benyomások vizuális dokumentálása. A fényképek spontán gesztusokat, beszélgetéseket és azt örökítették meg, hogyan kezdte minden résztvevő felfedezni és értelmezni a városi környezetet.

Sofía Álvarez, Argentína: A legnagyobb meglepetést az jelentette, hogy sok híres helyszín megőrizte hétköznapi hangulatát. Nem mesterséges díszletnek érződik, hanem olyan térnek, ahol az élet természetes módon zajlik tovább.

Innen a séta a Szent István-bazilikához, a neoklasszicista építészet egyik kiemelkedő alkotásához vezetett. A dokumentáció ezután a Széchenyi-Lánchíd felé folytatódott. A híd jellegzetes kőoroszlánjai, bár számtalanszor megörökítették már őket, továbbra is kíváncsiságot ébresztenek azokban, akik először találkoznak velük, különösen a hozzájuk kapcsolódó ismert legendák miatt.

Javier Rodríguez, Spanyolország: Az építészeti örökség lenyűgöző, ugyanakkor bizonyos területeken a forgalom kissé megtöri a látvány élményét, amikor az ember a Duna-part hangulatát szeretné élvezni.

A város természetes tengelyeként a Duna ismét meghatározó szerepet kapott. Több volt egyszerű földrajzi határnál Buda és Pest között: a folyó a közterek megélésének egy egészen sajátos módját kínálta.

María González, Panama: Hét évvel ezelőtt már jártam itt, és most egy sokkal gondosabban karbantartott várost látok. Számos homlokzatot felújítottak, és az esti díszkivilágítás is sokkal hangsúlyosabbnak tűnik.

A nap legelgondolkodtatóbb pillanata a Cipők a Duna-parton emlékműnél következett. A beszélgetéseket hosszú percekre csend váltotta fel, miközben a helyszín erőteljes szimbolikája szemmel láthatóan megváltoztatta a dokumentációban részt vevők hozzáállását.

Ugyanerről a pontról a Budai Vár, az Országház és a Gellérthegy látványa Budapest egyik legteljesebb városi panorámáját kínálta. Az Országház továbbra is Európa egyik legösszetettebb intézményi épülete, ezért természetes módon a legtöbbet fényképezett építmények közé tartozik.

Miguel Herrera, Mexikó: Lenyűgözött számos közterület tisztasága. Ugyanakkor több spanyol vagy angol nyelvű tájékoztatást vártam volna néhány történelmi emlékhely közelében.

Egy város különböző kultúrák szemszögéből

Építészeti értékein túl ez a nap számos olyan benyomást gyűjtött össze, amelyek jól mutatják, hogy Budapest mennyire eltérő érzéseket vált ki attól függően, honnan érkezik valaki, milyen korábbi tapasztalatokkal rendelkezik, és milyen elvárásokkal fedezi fel a várost.

Alejandro García, Venezuela: Az első érzésem a nyugalom volt. Jelentős európai főváros, mégsem árasztja azt a feszültséget, amelyet más városokban tapasztaltam. Itt még mindig úgy érzem, hogy van idő megállni és figyelni.