ZETApress

Ma délután a lakiteleki rendkívüli közgyűlésen megjelent 203 tagból 202-en adták le voksukat, közülük 108-an szavaztak az elnökség maradására, 85-en pedig a távozására. Nyolcan tartózkodtak, egy szavazat pedig érvénytelen volt, így a hét fős elnökség, élén Szöllősivel a helyén maradt.

Az MSÚSZ elnökségével szemben benyújtott bizalmatlansági indítványban foglaltakra a bizalmatlansági indítvánnyal megtámadott elnökség nevében egyes szám első személyben elnökként én magam válaszolok, egyrészt azért, hogy rögtön az első mondatban leszögezhessem, mennyire méltatlan és igazságtalan a testület egészének megtámadása az MSÚSZ legsikeresebb évtizede után, másrészt azért, hogy egy személyben magamra vállalhassam mindazt, amiért esetleg joggal kritizálják a szövetséget – írta a Nemzeti Sport éléről hétfőn leváltott Szöllősi György a 11 óra összehívott közgyűlés előtt 17 perccel.

Kezdjük is itt, a legsúlyosabb váddal, a választások előtt kiküldött miniszterelnöki levél ügyével, amellyel kapcsolatban minden felelősség az enyém: egyedül én döntöttem arról, hogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda Kiemelt Társadalompolitikai Ügyek Főosztálya – a vele együttműködő civil szervezetekhez intézett – kérésének eleget téve e-mailben továbbítjuk a tagjainknak Orbán Viktor kormányfő levelét.

Tettem ezt egyrészt azért, mert éveken át korrekt, velünk számos fontos ügyben együttműködő és a szövetségünk céljait nagyban – anyagilag is – segítő kormányzati partnerünk kérte ezt tőlünk, másrészt pedig azért, mert a levelet jegyző kormányfő személyes elkötelezettsége és másfél évtizedes munkája révén száz éve nem látott fejlesztés haszonélvezője volt a magyar sport és annak szereplői, beleértve szövetségünket és a hazai sportmédiát is. És talán ez a lényeg: annyival több van a mérleg másik serpenyőjében, annyival több segítséget kapott, annyival hasznosabb munkát végezhetett szövetségünk és annak tagsága is az elmúlt bő évtizedben a korábbiaknál, hogy egyetlen – ellentmondásos megítélésű vagy akár alapszabály-ellenes körlevél – mindezt nem semlegesítheti.

A másik, politikával kapcsolatos vád esetében, miszerint szövetségünk csatlakozott a magyar sport megmentését célzó, a Sportegyesületek Országos Szövetsége által meghirdetett petícióhoz, a helyzet a következő: ehhez megvolt a nem egységes elnökségünktől a többségi felhatalmazásom, a magyar sport ügyének védelme, szolgálata pedig evidens feladata az MSÚSZ-nek, éppen úgy, mint a többi, a kezdeményezéshez csatlakozó sportszervezetnek, legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy jogos volt-e az aggodalom. Erre csak évek múltán tudunk majd kielégítő választ adni, ám a helyzet legalábbis bizonytalan jelen pillanatban is.

A szövetségnek hirtelen hátat fordító, vagy bizalmatlansági indítványt fogalmazó, aláíró kollégák nagy része egyébként maga is kedvezményezettje volt a magyar sport intenzív fejlesztésének, nagy arányú állami támogatásának, szövetségünk egyre sokrétűbb tevékenységének. A legtöbben közülük éltek a Csillag Imre Ösztöndíjprogram külföldi tudósításokat segítő forint tízmillióival (különféle oldalakhoz sorolt, tucatnyi sajtóorgánum száz főt is meghaladó munkatársa), a Nagy Béla-program kétszáznál is több sportkönyv, kiadvány megjelenését, konferenciák, szakmai kongresszusok megrendezését, emléktábla-állításokat, archívumok digitalizálását célzó félmilliárd forintjával (összesen kétszáznál is több tagtársunk munkájához, boldogulásához tudunk így hozzájárulni), esetleg a Szombathy István-ösztöndíjprogram által nyújtott olykor egyszeri, mások esetében évenkénti 100-150-200 ezer forintos szolidaritási ösztöndíjával (az évek során ez is 10 millió forintos és a kérelmek elbírálásánál százas nagyságrendet jelent).

Az elnökség és különféle bizottságaink tagjai önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül vettek részt ebben a sok munkaórát igénylő közösségi tevékenységben, örömmel járulva hozzá korábban nem létező források szakmai alapon történő elosztásához és az elnökség által indított programok kiteljesítéséhez. Egyébként ezen előnyökhöz azok is hozzájuthattak, akik nem is voltak feltétlenül a tagjaink, elég volt az elnökségnek, hogy arra érdemes sportújságírók. Ugyanígy vannak tagok és nem tagok, a bizalmukat most megvonók és továbbra is fenntartók a kétszáznál is több kiváló kollégánk között, akik a Magyar Sportújságírók Szövetsége – mindannyiszor pénzjutalommal járó – szakmai kitüntetéseit kiérdemelték az elnökség döntése alapján vagy nemzetközi elismerést kaptak az AIPS-től szövetségünk támogatásával az elmúlt 11 évben. Ez pedig ugyancsak nem jelent mást, mint azt, hogy a szövetség és annak vezetői igyekeztek a sportújságíró-család minél több tagját elismerni, támogatni, ösztönözni, felkarolni, munkájában vagy szociális helyzetében megsegíteni, megsüvegelni. Tette, tehette – tehettük – ezt azért, mert a szövetség mozgástere a magyar sport általános helyzete és saját erőfeszítéseink hozzásegítettek ehhez bennünket.

Úgy nőtt a szövetség költségvetése ezen elnök és elnökség tevékenységének 11 éve alatt fokozatosan két nagyságrenddel, hogy közben továbbra sem volt fő-állású alkalmazottunk, a lehető legkisebb bürokráciával igyekeztünk a leghatékonyabban szolgálni a sportújságírókat, úgy, hogy közben a szövetség által felhasznált közpénzekkel és egyéb támogatásokkal a legprecízebben, mindig, minden szabályt betartva elszámoltunk.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy sikerült a rekordnagyságúra duzzadt (800-nál is több tagot számláló) tagságunkat minden korábbinál nagyobb arányban, egyszer 500-nál is több kollégát megmozgatva bevonnunk a hagyományos Év Sportolója választásba, míg a korábbi fájó nehézségek után új dimenzióba emelt, a Nemzeti Színházban rendezett hét és az Operaházban lezajlott négy Nemzeti Sportgála révén a sportújságírók szövetségünk és a magyar sport legszebb hagyományaihoz és sikereihez méltó módon ünnepelték meg évente a legkiválóbb sportolókat, edzőket, csapatokat, ideértve immár a fogyatékosok sportjának kiválóságait is. Ezeken a feledhetetlen estéken a sportvilág olyan legendás személyiségei álltak a Sportgála színpadán, mint Keleti Ágnes, Balczó András, Carl Lewis, Szepesi György, Kemény Dénes, Szeles Mónika, Fabio Capello, Wichmann Tamás, Hosszú Katinka, Göröcs János, Lothar Matthäus, Mark Spitz, Kozák Danuta, Szoboszlai Dominik, Milák Kristóf, Fábiánné Rozsnyói Katalin, Bölöni László, Javier Sotomayor, Marco Rossi, Kásás Tamás és a sor nagyon hosszan folytatható. Ezeken, a nemzetközi mércével mérve is nívós Sportgálákon az MSÚSZ tagjai alanyi jogon vehettek részt és éltek is ezzel a lehetőséggel évről évre több százan.

Eközben tovább erősítettük az elődök által megteremtett nemzetközi tekintélyünket és kapcsolatrendszerünket, számos nemzetközi szakmai konferenciát rendeztünk, méltó módon, rangos külföldi vendégek sorával és jubileumi kitüntetésekkel ünnepeltük meg szövetségünk alapításának 110. évfordulóját 2019-ben és történetünk során harmadszor is megrendeztük a sportújságírók világszövetségének, az AIPS-nek az éves kongresszusát Budapesten 2020-ban, 110 ország sportújságíróinak, a FIFA és a World Athletics elnökének a részvételével, kiegészítve az AIPS díjátadó gálájával, amelyen magyar kollégák elismerését is elértük.

Csaknem száz év után adtunk ismét alelnököt az AIPS-nek, dr. Csisztu Zsuzsa személyében, aki az első női magyar AIPS-vezető lett, majd az első magyar és globálisan az első női elnökjelölt, aki elképesztő ellenszélben és lényegesen szerényebb eszköztárral állt helyt a szervezet 2026-os elnökválasztásán az AIPS-t 21 éve irányító 79 éves olasz Gianni Merlóval szemben, abban a reményben ringbe szállva, hogy ennek a pozíciónak a megszerzése is hozzájárulhat a magyar sport nagy céljainak az eléréséhez és nemzetközi befolyásának erősítéséhez. A kampányt – szerintem nem elítélendő módon – sikeres tárgyalásaink révén közpénz és magánadományok is segítették, alelnök asszony sejtelmesnek beállított, a globális lobbizáshoz azonban abszolút szükséges afrikai útja például nem került sem a szövetség, sem az adófizetők pénzébe. A körülmények ismeretében Lausanne-ban megszerzett 25 szavazat kiváló alap ahhoz, hogy legközelebb már a győzelemre is esélyes elnökjelöltünk legyen, s ezzel kapcsolatban fontos hír, hogy a 2030-ban távozó Merlo elnök Csisztu Zsuzsát a vezetőségben eltöltött és magas színvonalon végigdolgozott két ciklus után tiszteletbeli tagnak javasolja az AIPS jövő évi, etiópiai kongresszusán, az európai szövetség (AIPS Europe) új vezetősége pedig – magam ebben a szervezetben voltam alelnök, Magyarországról elsőként, hét esztendőn át – máris fölkérte, hogy legyen az új, női munkacsoport tagja.

Alelnök asszonynak, aki az AIPS végrehajtó bizottságának tagjaként nyolc éven át részt vett az AIPS Médiadíjára jelölt sok ezernyi pályamű zsűrizésében, elévülhetetlen érdemei vannak számos magyar kolléga és alkotás nemzetközi díjazásában: a teljesség igénye nélkül Muhi András Pires, a Szilágyi Áronról készült portréfilm rendezője kategóriájában a 2. helyért járó trófeát vehette át Dohában 2022-ben, míg az azóta már az AP hírügynökségnek Münchenben dolgozó Szilágyi Anna kétszer is az Év legjobb fiatal sportfotósa lett egy-egy kiváló képe révén.

Megfogalmazódott az elnökséggel szemben az is, hogy nem segítette elég hatékonyan a sportújságíró kollégák munkáját az elmúlt években, nem védte az érdekeiket kellőképpen. Nos, ezen a téren természetesen semmi sem elég, de az bizonyos, hogy bővülő eszköztárunk révén igenis minden korábbi elnökségnél többet tudtunk elérni a fent említett, abszolút kézzelfogható, érdemi támogatást nyújtó programjaink révén, én személyesen is roppant sok energiát fordítottam olyan szerkesztőségek kialakítására, fenntartására, megmentésére, mint a 12 éven át megjelenő magyar FourFourTwo magazin, a 10 éven át minden leépítési szándéktól megóvott Nemzeti Sport és a közmédiánál új lendületet vevő, már 5. éve működő (Nemzeti) Sportrádió, amelyek százas nagyságrendben biztosítottak, biztosítanak publikálási és/vagy munkalehetőséget, sokaknak hosszú évekre megélhetést a sportújságírók közül, miközben nagyszerű műhelyekké váltak, fiatal kollégák sorát elindítva a pályán, minőségi tartalmat előállítva.

A bizalmatlansági indítványban joggal hiányolt, még nem feltöltött jegyzőkönyveket és egyéb dokumentumokat időközben pótoltuk, a szövetség honlapján minden megtalálható, amit az alapszabály előír.

A fentiek szíves megfontolását és a sportújságíró-család további megtisztelő bizalmát kérve a Magyar Sportújságírók Szövetsége elnöksége számára: Szöllősi György, az MSÚSZ elnöke – fejeződik be a mindannyiunknak ma 10:43-kor megküldött levél. A jelenlévők többsége egyetértett a leírtakkal és minden maradt a régiben!