Kürt utcai felmérés
Mindenkinek legyen otthona: 7900 válasz mutatja, kiket érint ma leginkább a hajléktalanság Magyarországon – derült ki a délelőtti Kürt utcai sajtótájékoztatón.
A Február Harmadika Munkacsoport 2025/2026-os, országos hajléktalanügyi adatfelvételének kérdőívére összesen 7900 ember adott értékelhető választ: 1500 közterületen élő, 5500 hajléktalanszállón élő, 270 családok átmeneti otthonában lakó és 630 nappali melegedőt használó ember. Az eredmények azt mutatják: a hajléktalanság ma nem csupán lakhatási válság, hanem az egészségügyi, szociális, oktatási és foglalkoztatási rendszerek hiányosságainak következménye is.
A hajléktalan helyzetben lévő emberek legnagyobb csoportját jelenleg az 50 év feletti, legfeljebb szakmunkás végzettségű, egyedülálló, évek óta hajléktalan férfiak alkotják. Közel minden második válaszadó ebbe a csoportba tartozik. Különösen aggasztó, hogy nő a 60 év feletti, beteg, munkaképtelen emberek aránya; közülük sokan időskorukban veszítették el otthonukat. A hajléktalanszállások egy részének ma már olyan idős, beteg vagy ápolásra szoruló emberekről kell gondoskodnia, akik számára valójában idősotthoni vagy ápolási otthoni ellátásra lenne szükség.
A felmérés arra is rámutat, hogy a hajléktalan emberek jövedelmi helyzete rendkívül súlyos. Közel minden második válaszadó havi 50 ezer forintnál kevesebből él, és szintén minden második embernek van valamilyen tartozása: például hitel-, lakbér-, rezsi- vagy közlekedési tartozás. Ezek a tartozások az alacsony jövedelmek mellett sokszor kifizethetetlenek, és a legális munkavállalást is megnehezítik.
Az adatok szerint az iskolai végzettség hiánya is meghatározó tényező. Az aktív korú hajléktalan emberek többsége, a 30 év alattiak kétharmada legfeljebb nyolc általános iskolai osztályt végzett. Ez jelentősen szűkíti a munkavállalási és továbblépési lehetőségeiket.
A hajléktalanellátó szervezetek nap mint nap azzal szembesülnek, hogy a nagy ellátórendszerek – az oktatás, az egészségügy, a lakáspolitika és a szociálpolitika – hiányosságai a legkiszolgáltatottabb embereknél összegződnek. A gyerekkorban és felnőttkorban elszenvedett hátrányok, traumák, az egészségi állapot romlása és a lakhatás elvesztése sok esetben egymást erősítő folyamatok. Ez a helyzet a hajléktalanellátó szervezeteket folyamatos kríziskezelésre kényszeríti, miközben az érintettek számára gyakran csak a méltatlan túlélés feltételei adottak.
A Február Harmadika Munkacsoport szerint ahhoz, hogy kevesebben kerüljenek méltatlan élethelyzetbe, több területen egyszerre van szükség változásra:
a lakhatás biztonságát, valamint az ápolást, gondozást és szükség esetén terápiás ellátást nyújtó szolgáltatások szükségletorientált szabályozására és finanszírozására;
speciális foglalkoztatási formák és felzárkóztató oktatási-képzési lehetőségek fejlesztésére;
a gyermekvédelmi, egészségügyi és büntetés-végrehajtási intézményekből kilépők hatékony utógondozási rendszerének kiépítésére.
A hajléktalanság nem kezelhető kizárólag rendészeti vagy városképi kérdésként. Kriminalizálás és üldözés helyett olyan embervédelmi rendszerekre van szükség, amelyek megelőzik a lakhatás elvesztését, és valódi kiutat kínálnak azoknak, akik már hajléktalan helyzetbe kerültek.
A Február Harmadika Munkacsoport országos adatfelvétele évről évre képet ad arról, milyen élethelyzetben vannak azok az emberek, akik közterületen, hajléktalanszállókon, nappali melegedőkben vagy családok átmeneti otthonaiban élnek. Az idei adatok ismét azt üzenik: a hajléktalanság csökkentéséhez nem elég a krízishelyzetek kezelése; lakhatási, szociális, egészségügyi és foglalkoztatási beavatkozások összehangolt rendszerére van szükség.
