ZETApress

Ma délután nyílt meg az új Jankovics József-tárlókiállítás, amelynek keretében a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ bemutatta Jankovics könyvhagyatékát és a róla készült tanulmánykötetet, valamint kerekasztal-beszélgetésen idézte fel alakját. A Vörösmarty-teremben Egressy Rita fényképezett.

Jankovics József (1949-2021) fantasztikusan sokoldalú irodalomtörténész volt. Nemcsak szűk területén, a XVII. századi magyar irodalomban mozgott otthonosan, hanem jó barátja volt kortárs írók és költők sorának. Lelkesen kutatta a régi magyar irodalom összefüggéseit, s nagy hangsúlyt fektetett a források precíz közzétételére.

Jankovics József 1949-ben született Seregélyesen, és az akkori József Attila Tudományegyetemen végzett Szegeden magyar-angol szakon. 1978-tól az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársaként dolgozott, majd 1992 és 2015 között a Reneszánsz Osztály vezetője, 2004 és 2013 között igazgatóhelyettese volt. Szerkesztője volt a Kortárs, Nagyvilág és Mozgó Világ lapoknak is.

Az Irodalomtudományi Intézet volt igazi szellemi otthona, ahol egyik motorja volt a Reneszánsz Osztály szakmai körének, a Rebakucsnak. A régi magyar irodalom könyvsorozatainak szerkesztőjeként (Humanizmus és Reformáció, Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum, Régi Magyar Költők Tára XVII. századi sorozata) a hazai tudóstársadalom számára jelentős szövegkiadások sorában működött közre. Bethlen Miklós-tanulmányai és Gyöngyösi-kiadása a hazai bölcsészettudományi kutatások jelentős eseménye volt.

Részt vett a mai nevén Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság munkájában és kiadványainak: Hungarológiai Értesítő, Hungarian Studies, Hungarológiai Közlemények, Lymbus szerkesztésében is. A Társaságnak 1984-től főtitkárhelyettese, majd 1991-től 2006-ig főtitkára volt. Ahogy Bene Sándor irodalomtörténész mondta róla: Jankovics József igazi életműve a mások helyett elvégzett irdatlan mennyiségű munka volt.

2008-ban a Magyar Köztársaság Tiszti keresztjének polgári tagozatával tüntették ki, 2016-ban Móricz Zsigmond Díjat, 2018-ban Klaniczay-díjat kapott, és ugyanebben az évben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia Főtitkári Kutatói Elismerését.

Halálát követően tékája 2024-ben került az Akadémiai Könyvtárba. A több részből álló dokumentumegyüttes fizikai példányai a könyvtárban kutathatók, míg a hagyaték teljessége az MTA Könyvtárának REAL repozitóriuma révén megismerhető.

A 200 éves Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának alapítása gróf Teleki József, az MTA első elnöke nevéhez fűződik, aki 1826-ban 30 ezer kötetes családi könyvtárának felajánlásával vetette meg a Tudós Társaság alapjait. A Könyvtár 1831-ben, az Akadémiával egyszerre kezdte meg működését.

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ országos szakkönyvtárként, a magyar tudomány és nemzeti-, illetve nemzetközi kulturális örökség őrzőjeként – hagyományos értékeit megtartva – a kor követelményeinek megfelelő informatikai háttérrel egyre szélesebb körben bocsátja rendelkezésre gyűjteményét és szolgáltatásait.

Az MTA KIK az országos kutatástámogatási rendszer egyik meghatározó központja, hozzáférést biztosít a külföldi elektronikus tudományos tartalmakhoz nemzeti licenc vásárlásával, a hazai nyílt hozzáféréssel megjelenő publikációk technikai támogatója, valamint fenntartja és hozzáférhetővé teszi a hazai tudományos kutatást számba vevő nemzeti bibliográfiai adatbázist.