Kívül és bévül
Kívül és belül. Iványi László művészete 1958-1975. című kamarakiállítás az MNG I. emeleti Grafikai kabinetben május 08-tól július 26-án vasárnapig állandó MNG bérlettel ingyenesen látogatható! – derült ki a tegnapi sajtóbejáráson. Kurátorai: Kolozsváry Marianna és Petrányi Zsolt.
Iványi László a hazai közönség számára kevéssé ismert, külföldön alkotó XX. századi emigráns magyar művész. A tárlat a hetvenes évek közepéig követi az 1934-ben született és 1956 óta Párizsban élő alkotó művészi fejlődését legfontosabb műveit bemutatva. Fotóink Katona Lucia felvételei.
Iványi László életútja rendkívül változatos, párhuzamosan folytatott képzőművészeti és zenei tanulmányokat, a budapesti Zeneakadémián Kadosa Pál növendéke volt. 1956-ban, mivel részt vett a Kilián laktanya körüli harcokban, Franciaországba emigrált. Párizsban telepedett le, zongoratanárként dolgozott, közben pedig a képzőművészeti főiskolán, az École nationale supérieure des beaux-arts-ban folytatta tanulmányait. Kiemelkedő tehetsége már tanulmányainak legelején megmutatkozott, amelyet a kiállításon látható nagy méretű rajzai és korai festményei is jól illusztrálnak. Fogékonyan figyelte az ötvenes évek végének haladó művészeti tendenciáit, amelyek Franciaországban az absztrakció és a figurativitás új kísérleteit jelentették. Festészetét az 1950-1960-as évek felszabadult, színes és gazdag formai játékokkal élő francia művészete inspirálta. Jean Fautrier, Hantai Simon, Reigl Judit, Fiedler Ferenc és Jean Dubuffet munkáit megismerve készítette korai absztrakt kísérleteit, véglegesen a hatvanas években alakította ki a rá jellemző sokoldalú, színeket és kifejezésmódokat bátran vegyítő egyéni stílusát. Iványi szinte minden műfajban magabiztosan dolgozott: rajzolt, festett és használta a kollázstechnikát is. A hatvanas években folyamatosan szerepelt kiállításokon, munkájának elismeréseképpen 1970-ben a Musée d?Art moderne de Paris, a párizsi Modern Művészeti Múzeum képet vásárolt a művésztől.
Iványi László művészetét az 1958-tól 1975-ig tartó időszakban zömében papíralapú képek jellemezték. Kezdetben grafitot és szürke aláfestést, majd egyre több színt használt, felületein megjelentek az emberi alakokat szimbolizáló, a barlangrajzok képi világát idéző figurák. Fő műve, az 1967-ben festett Nincs hálószoba Miss Doude számára összetett tér- és formavilágával, a francia művészeti hatásokra, Jean Dubuffet és Niki de Saint Phalle színes és vonalas alakzataira kreatívan reflektáló jellegével méltán szerepelhetett az akkori Párizsi Biennálén és mostani kiállításunkon. A közel háromméteres festmény izgalmas, színes kompozíció, melyen különös, lebegő, szürreális formák töltik be a sokszínű falakkal jelzett teret. E kiemelkedő mű mellett néhány további példát is bemutat a tárlat a művész korai absztrakt kísérletei közül. A sötét tónusú papírmunkák mellett Iványi élénk színvilágú festészettel is kísérletezett. Ezek a képei a XX. század absztrakt művészeti tradícióját gondolták tovább: a szabálytalan formákból kialakított kompozíciókat pasztellszínekkel és kötetlen ecsetkezeléssel oldotta meg.
Iványi László megismertetésével a külhoni hazai művészet egy eddig ismeretlen, kiemelkedően kvalitásos és karakteres alkotóját integráljuk abba a gazdag művészet-történeti összképbe, amit az emigráns magyar művészet jelent.
