ZETApress

Isten szemével minden teremtmény szép! Palkó Julián OFM természetfotó-kiállítása tegnap 17 órakor nyílt meg a pesti Duna-parton a Magyar Fotográfiai Egyesület galériájában. A kiállítás május 22-én péntekig látogatható a délutáni, kora-esti órákban a Belgrád rakpart 17. V. emeletén. Kapucsengő: 31.

Az 1958-as bonyhádi születésű szerzetes alapképzettsége gépészmérnök, s jelenleg a szentkúti ferences közösség tagja. 2010 óta foglalkozik természetfotózással; képei személyes hitbéli tapasztalatokat és a teremtett világ szépségét kapcsolják össze. Palkó Julián OFM: Érted vagyok! című természetfotó-kiállításán Egressy Rita fényképezett.

Érted vagyok! – Baráti bemutatkozás

Fr. Palkó Julián vagyok, 1958 december 07-én születtem Bonyhádon és Kakasd községben, bukovinai székely családban nevelkedtem. 1977-ben Szekszárdon a Műszaki Szakközépiskolában érettségiztem. 1983-ban mérnöki diplomát szereztem a BME Gépészmérnöki Karán, jeles eredménnyel. A Központi Fizikai Kutatóintézetben dolgoztam 1987 nyárig, addig amíg be nem vonultam a Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett Ferences Rendtartományba. 1991-ben vörös diplomával végeztem a BME Természet és Társadalomtudományi Karának Mérnök-tanári Szakán. Ugyanabban az évben örökfogadalmat tettem a Ferences Rendben. 1992. szeptember 21-én pappá szentelt Paskai László bíboros úr.

Egyetemista koromtól volt Zenit, majd Praktica fényképezőgépem, de komolyabb fotózásba 1998 után kezdtem a Mátraverebély-Szentkúti Kegyhely céljaira. 2001-ben Homoga József a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnöke felkérésére a Salgótarjáni Fotógalériában rendezhettem kiállítást. 2010-től fordultam a természetfotózás irányába. A természet Isten gyönyörű műve, és egyben temploma. Ami szép a természetben az egyrészt az alkotót dicséri, másrészt azt kiáltja az ember felé: „Érted vagyok!” Ez az, ami engem megfogott, és újra és újra megfog. Ezt a szépséget nem vagyok képes művészi szinten megmutatni, megelégszem azzal, hogy ami a cső elé kerül azt rögzítem. Nomád módon járok el: nem etetem be az állatokat, nincsenek kiépített leshelyeim, nem rendezem meg a sikert, egyszerűen csak cserkészek, vagy leülök egy alkalmas helyen, és várok. Isten ajándékának tekintem a sikeres vadászatot.

A képeimnek története van. Íme egy példa: 2019 május 13-án egy hajnaltól reggelig tartó sikertelen vadászat után egy bokorsorhoz érve azt gondoltam, hogy már nem reménykedhetek abban, hogy jó képet kapok ajándékul. Ekkor erősen megkísértett a kétségbeesés, miszerint nincs reményem az életemet illetően. Ésszel hadakoztam a kísértés ellen, mondván, hogy Krisztus az én reményem, de nem győztem. Ekkor legbensőmben kaptam ígérettel teli, meggyőző erejű utasítást: Menj csak a bokorsor mögé a sarokba! A magas fűben először az őz hátát láttam meg, majd felemelte a fejét. szájában a sárga virággal. Az ajándék, valamint az Ajándékozó miatt minden kísértésem eltűnt. Mindent betöltő, igazi vigasz és öröm szállt rám. Az őz a sárga virággal, a remény képe. Remény mindig van!