ZETApress

Megkezdődött a negyvennapos böjt, amellyel mi keresztények húsvétra, Jézus feltámadásának ünnepére készülünk a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás segítségével. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleményéből megtudhatjuk, hogy a húsételtől való tartózkodás önmagában nem tekinthető böjti cselekménynek.

A hús fogyasztása az ókori, középkori ember számára ritka, ünnepi alkalomnak számított, vagyis az erről való lemondás az adott kultúrában valóban a bánat és az önmegtagadás alkalmas kifejezőeszköze volt. E gondolatot folytatva, a külső böjt gyakorlataként a modern ember felteheti magának a kérdést, mi az az érték, szokás az életében, amihez általában ragaszkodik, de amiről az Isten előtti meghajlás jeleként lemond a böjti időszakban.

A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. A vasárnapot, mivel ezen napon Jézus feltámadását ünnepeljük, az egyház nem tekinti böjti napnak, ezért a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, a hamvazószerdától húsvét vasárnapig tartó időszakban a böjti napok száma éppen negyven.

A böjt a XI. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti hívek csak egyszer étkezhetnek és még kétszer vehetnek magukhoz élelmet. Magyarországon ez a szabály abban a megfogalmazásban honosodott meg, hogy háromszor lehet étkezni és egyszer jóllakni.

E két napon és nagyböjt többi péntekén a 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst. A görögkatolikus egyházban már a hamvazószerda előtti hétfőn megkezdődik, így náluk két nappal hosszabb a nagyböjti időszak – derült ki az MKPK közleményéből.