ZETApress

A kanadai Qubecben élő Kerekes Sándort víberen köszöntötte barátja a 100. szülinapján. – Mi az, amire a legbüszkébb vagy az öttusában elért eredményeid közül? – kérdezte tőle április elsején Szarvas István.

K.S: A legbüszkébb arra vagyok, hogy meghonosítottam az öttusát Kanadában, évekig vezettem a sportot, és úgy tűnik, hogy ez örökségként tovább él. Ez számomra nagyon fontos, hiszen az öttusa mindig is különleges helyet foglalt el az életemben.

– Milyen érzés volt a kanadai válogatott tagjaként versenyezni a világbajnokságon?

K.S: Nagy büszkeség volt, hogy kvalifikáltam magam a nemzeti csapatba és részt vettem a 1971-es bécsi világbajnokságon még akkor is, ha kiestem a versenyből. Az a tény, hogy 46 évesen is képviselhettem Kanadát, különösen emlékezetessé teszi számomra az eseményt!

– Milyen emlékeket őrzöl Jesse Owensszel és Csanády Árpáddal való találkozásaidról?

K.S: Jesse Owens egy hihetetlen személyiség volt, és emlékszem arra a pillanatra, amikor meglátogatott az igazgatói irodámban az 1976-os montreali olimpián. Csanády Árpád egy igazán figyelemre méltó ember volt, akinek társaságát nagyra értékeltem, és örömmel vettem részt a róla elnevezett baráti kör eseményein.

– Mit mondanál el most a legszívesebben?

K.S: Legszívesebben azt, hogy jó lenne egy igazán jó női partnerem, aki társam lenne az életben!

Pályafutása és sikerei

Legjelentősebb sporteredményét Saskatoonban érte el, ahol az első Kanadai Játékokon egyéni kardvívásban ezüstérmet nyert, mely az első ilyen volt Kanada történetében. Vívópályafutása 1952-től 1971-ig tartott, közben 3 vívó-világbajnokságon képviselte Kanadát: 1958-ban Philadelphiában, 1969-ben Havannában és 1971-ben Bécsben. 1980-ban Monacoban a Nemzetközi Öttusa Szövetség érdemrendjét, később a Nemzetközi Biatlon Szövetség érdemrendjét kapta. 1990-ben a Kanadai Amatőr Sportok Pantheonjának tagjai közé választották, 2000-ben elnyerte az UIPM 75. kongresszusának érdemrendjét.

Sportvezetőként hat nyári olimpián vett részt: 1972-ben Münchenben a Kanadai Öttusa Szövetség hivatalos megfigyelőjeként; 1976-ban Montréalban öttusa versenyigazgatóként; (1980-ban Moszkvában zsűritag lett volna, de a bojkott miatt nem utazott el); 1984-ben Los Angelesben és 1988-ban Szöulban zsűritagként; 1992-ben Barcelonában a Nemzetközi Öttusa Kongresszus delegáltjaként. Két téli olimpián is jelen volt: 1980-ban Lake Placidben a Biatlon Szövetség képviselőjeként és 1988-ban Calgaryban a Biatlon Szövetség igazgatósági tagjaként.