ZETApress

Lellisi Szent Kamill ünnepe közeledtével György Alfréd kamilliánus szerzetes, provinciális és Szeidel Péter, az Üllői úti Örökimádás templom igazgatója tegnap 16:30-tól mutatott be búcsúi szentmisét az SE Külső Klinikai Tömb Központi Betegellátó Épületében 2017. április 07-én átadott Szent Kamill-kápolnában.

A szentmise elején Szeidel Péter köszöntötte a kamilliánus provinciálist, kiemelve, ezen a helyen az Úr szeretetét szeretnék tolmácsolni a betegek felé. György Alfréd a kamilliánus lelkiséghez, családhoz tartozó orvosokat, ápolókat köszöntötte, külön Szathmári Miklós orvosprofesszort, akinek annak idején megszületett a szívében a kápolna ötlete. A provinciális bevezetőjében kitért arra is, hogy a búcsú alkalmával búcsúzunk a bűneinktől, megtisztítjuk a lelkünket. Fotóink Merényi Zita/Magyar Kurír felvételei.

A szentmisét az összegyűlt imaszándékokon kívül felajánlottuk a dolgozókért, a betegekért és a Kárpát-medencében élő kamilliánusok jövőjéért, hiszen 120 év után éppen most zárják be a bécsi kolostort; a magyar alapítás, a nyíregyházi kolostor pedig jövőre lesz harmincéves. A Szent János apostol leveléből való szentlecke a szeretetről szólt, aki maga az Isten. Szent Máté evangéliumából az Emberfia eljöveteléről hallottunk: Jézus aszerint ítéli meg az embereket, hogy kik azok, akik adtak neki enni, inni, befogadták idegenként, ruhátlan voltában betakarták, betegként ápolták, börtönben sínylődve meglátogatták, hiszen ott volt a legkisebbekben.

– Egy karizma mindig ajándék – emelte ki prédikációja elején György Alfréd, aki az idén tett 25 éve kamilliánus fogadalmat. – Nem én találtam meg a karizmát, hanem a karizma talált meg engem – mondta hozzátéve: a fogadalmi szövegben kifejeződik ez a különleges titok: Isten lelkétől indíttatva (olaszul megmozdítva, meglökve) hittem a szeretetben, és átölelem Szent Kamill betegek iránti karizmáját. Megtalál a karizma, mert van valami hasonlóság bennem, Isten lelke és Szent Kamill lelkisége között, és a három egymásra talál.

A tavasszal elhunyt Simon András a kamilliánusoknak készített egyvonalas grafikát a rendalapítóról, melyet a kápolna szentélyében egy molinón állítottak fel. Erről beszélt a továbbiakban a tartományfőnök. Ezen három Krisztus-arcot láthatunk: a megdicsőült Krisztusét; a szenvedő Krisztusét a betegben, akit Kamill megölel; ugyanakkor a szent arca is krisztusivá válik, hiszen ha valakit sokáig nézünk, a tekintetünk kezd hasonlítani az övére. Megfigyelhető ez a több évtizedes házasok esetében is: ugyanaz a mosolyuk, ugyanaz a szomorúság vagy derű van az arcukon.

Frédi atya végül egy történetet mesélt arról, hogy Kárpátalján járva visszafelé Záhonynál a vámos megtalálta nála Szent Kamill szívereklyéjét. Nem értette, mi az, elvette, vizsgálta, állt a sor. – A rajtunk kívül álló körülményeket, amiket nem tudunk megváltoztatni, át tudjuk adni a Jóistennek – hangsúlyozta a provinciális hozzátéve: Ha úgy ragaszkodtok egy karizmához, hogyha valaki elveszi tőletek, idegesek vagytok, akkor jó helyen vagytok. Ne féljetek kapaszkodni abba, amit megtaláltatok, akire rátaláltatok! A karizma erősen bennetek van, megváltoztatja a világot körülöttetek, bennetek és általatok! – mondta.

A szentmise végén elimádkoztuk Anton Gots kamilliánus szerzetes imádságát a betegek gyógyulásáért, ezután György Alfréd a szent közbenjárását kérve az ereklyével megáldott minket, majd elénekeltük a Szent Kamill-himnuszt. A délutánt szerény agapéval zártuk.