Búcsú a kvízmestertől
Nyilvános megemlékezésen búcsúztatták az április 29-én hasi aortaszakadásban 74 évesen elhunyt Vágó István újságírót, televíziós műsorvezetőt, DK-s politikust ma 17 órakor az újlipótvárosi Szent István parkban. Az online is közvetített eseményen Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke és Verebes István színész, rendező, dramaturg, műsorvezető mondott beszédet.
A megemlékezésre mindenkit várt a Demokratikus Koalíció, mindenkit arra kértek, hogy aki kedves emléket őriz Istvánról, az jöjjön leróni tiszteletét, és ha szeretne, helyezzen el egy szál fehér virágot a megemlékezésen! A temetéséről egyébként a család nem árult el részleteket.
Gyurcsány Ferenc úgy fogalmazott: kitűnő embertől búcsúznak, akit a legtöbben televíziós személyiségként ismertek meg. Zenész volt, nyelvzseni, szkeptikus, és utolsó éveiben politikus, valahol az amatőr és a hivatásos politikai lét határán – mondta. Vágó István sokrétűen homogén volt, szellemi, intellektuális, erkölcsi, közéleti értelemben egyetlenegy fordulat, cikk-cakk, elhajlás nem fedezhető fel a pályáján. Kilenc nyelven beszélt, érzelmes, kíváncsi, impulzív, szenvedélyes volt – emlékezett vissza a pártelnök.
Kiemelte, hogy Vágó István 37 évig televíziózott, és ezalatt a műveltségi vetélkedők első számú műsorvezetője lett és maradt. Kvízmesternek hívták, amit ő, mint kifejezést kifejezetten utált. Ateista volt, de mégis hitt. Hitt abban, hogy van különbség jó és rossz között, hitt az emberi méltóságban, a szabadságban, a racionalitás erejében és mindenekelőtt hitt az emberben. Arra is kitért, hogy a műsorvezető 1994-től sokszor az SZDSZ környékén tűnt fel, de nem volt párttag. Amikor 2010 után egyre sűrűbb lett a magyar közélet levegője, akkor érkezett hozzánk. Nélküle más lesz, elvesz egy szín, egy mosoly, egy gesztus, egy tekintet – fejezte be beszédét.
A volt pályatársak, kollégák nevében beszélő Verebes István arra hívta fel a figyelmet, hogy Vágó István minden róla készült képen mosolyog, mert vidám, jó hangulatú ember volt. A vidámsága, a felkészültsége, az alapossága, ahogy az információkat begyűjtötte, óriási előnyökkel bírt azért, hogy soha nem lehetett rajtakapni nemtelenségen – szögezte le kiemelve, hogy barátságuk nem egyetértésen alapult, mert sok mindenben nem értettek egyet, abban viszont nagyon egyetértettek, hogy az embernek, morális tartásának, de legalábbis annak szándékának, feddhetetlennek kell lennie, főleg, ha nyilvánosság előtt szerepel. Az a három dolog, amely maszattalanná tette a barátságunkat, a humor, a jómodor és a tisztesség volt! – mondta az egykori pályatárs.
