ZETApress

hírportál

Névadó lett a ?gyilkosból?

Bírósági történetek ? 38

Június 3-án lesz 15 éve, hogy ünnepélyes külsőségek között vette fel a Pócspetri Általános Iskola Királyfalvi Miklós nevét. Hónapok óta készültek a jeles eseményre. Linzelbold János az iskola volt diákja saját festményeit állította ki Prokop Péter képei mellé. Szerették volna már nagyon-nagyon lemosni magukról a ?gyilkos falu? megszégyenítő bélyegét. Ez 44 év után végre sikerült is nekik.

A nyíregyházi Heti Szó tudósítójaként jártam 1992-ben a községben. Csinosították az egykori községházat, ahol 1948. június 3-án a végzetes lövés eldördült. Akkor ez jól jött a hatalomnak. Rögvest koncepciós pert rendeztek. Huszonhárom embert elítéltek, közülük a segédjegyzőt, Királyfalvit egy héten belül kivégezték. Mivel az éjszakai drámát a klerikális reakció túlkapásának tudták be. Újabb egy hét múlva a Parlament is megszavazta az egyházak államosítását. Év végén aztán az akkori hercegprímás, Mindszenti József is, mint fő-fő ellenség lakat alá került.

Ma már nehéz lenne rekonstruálni, mi is történt akkor. A litániáról kijövő emberek a szemben lévő községházát vették körül, mert féltették papjukat és jegyzőjüket. Két rendőr vigyázta a bejáratot. Dulakodás kezdődött a tömeg és a rendőrség között. Takács Gábor fiatal rendőr őrvezető talán ütni akart a csőre töltött puska tusával. A fegyver elsült, s átlőtte gazdáját, aki azonnal meghalt.

A 29 éves segédjegyző állt a legközelebb, s azonnal segítségért szaladt. Később ezt rótták fel neki a statáriális tárgyaláson: ? Biztos így akarta elterelni magáról a gyanút a gyilkos ? állapította meg a halálos ítélet indoklásakor dr. Olthy (igaz, addigra Olti) Vilmos tanácsvezető bíró. Olyan jeles kartársakkal együtt hozta meg ötödmagával az ítélet, mint a hírhedt vérbíró: Tűsek. Neki is jó lecke volt Pócspetri! Később is sok embert kinyírt! Jól összedolgozott az ötös fogat!

Májer Pálné, született Kemper Erzsébet ? Királyfalvi unokahúga ? 9 éves volt akkor. Készségesen mesélt sorsáról. Egész nap a Jézus Szíve-napi majálison voltak az iskolások a paptagi erdőben. Emlékszik a nagy tömegre este a templom előtt, de nem sokáig bámészkodott. Haza kellett mennie. Nővére és apja a templomnál maradt, tőlük tudta meg, hogy Miklósra kenték a gyilkosságot. Igaz, ehhez Péter Gábor ? később ő is Rákosi börtöneiben sínylődött ? és válogatott legényei a fél falut véresre verték.

Kellettek a hamis tanúk, s egy-két pofon után mindent be szoktak vallani. Márpedig a ÁVH-s pribékek tudtak verni! Igaz, a közeli Újfehértón 1906-ban született Péter Gábor a kényszervallatást azóta is tagadja. Csak tudnám, mitől lettek a véraláfutások az embereken? Börtönargóban úgy mondják, hogy elcsúsztak a zuhanyozóban a szappanon. Itt viszont a víz az ájultak felmosására kellett.

A kis Kemper lány az iskolában is megbélyegzett lett. Az új igazgató, Bodolai István és felesége mocskos és rendőrgyilkos ivadékoknak hordta le állandóan a gyerekeket. Lehet, hogy nem is azok! ? suttogta egyszer Erzsike, s a ?mintapedagógus” (mint a barom) ordított is rá rendesen. Az igazgató bácsi sem volt ott ? suttogta a megszeppent kislány, így sikerült megúsznia pofon nélkül.

Igaz, az iskolát megutáltatták vele, félárva húgairól is neki kellett gondoskodnia. Továbbtanulni sem tudott, csak a nyolcadikat végezte el. Szerencséjére volt az iskolában egy Dankó Miklós nevű tanár. Neki köszönhette, hogy a családi háttér ellenére az énekkarba is felvették. Hiába volt jó hangja, Plajner Mari unokája akkoriban vörös posztó volt a helyi kiskirályok szemében. Akkor csak a származás számított, s ők kuláklistán voltak korábbi húszholdas ?birtokuk? miatt.

Ahogy az embereket elmarasztalták, úgy beszéltek gyűlölködve a faluról is. Még a hírhedt fekete vonaton sem merték elárulni az emberek, hová valók, mert féltek a gúnyolódásoktól. A kommunista sajtó még évtizedek múlva is ontotta rágalmait. Az 1968. szeptember 29-i Kelet-Magyarország például megírta, hogy ?…a sötétség áldozatot követelt, hogy világosság gyúljon ebben a faluban is. Ezt a fényt táplálják a pócspetri pedagógusok?. Mert bizony az akkori kézi vezérelt sajtó szerint az egyházi iskolák csak hülyéket neveltek, s az állami iskola lett a zseniképző.

A Szabad Földben még 1978-ban is azt nyilatkozta Sitku András partizán, veterán, hogy Takács Gábor rendőr-őrvezető hős volt. Ma már inkább azt mondhatnánk, áldozat. Egy előre megrendezett színjáték tragikus szereplőjévé vált Királyfalvival együtt. Azóta sem tudjuk, ki rendezte a drámát? Talán Rajk, talán Kádár, egyre megy. Ma már ők is halottak. S Rajkot szintén koholt vádakkal küldték a másvilágra.

Viricze Sándor iskolaigazgató 8 éve tanít Petriben. Nem tartott az ünnepség előtt ideológiai felkészítést a tanulóknak. Az iskolából sem akarnak újra egyházat csinálni. A plébános úrral eddig is jó volt a kapcsolat, ezután is az marad. Épp hittanórát tartott egy osztálynak. Náluk a hittan is része a tanításnak, az órarendbe tagozódik.

Februárban lett kész az iskolabővítés, ma már egy épületben van mindenki. Modern tornatermük van, amit télen a szülők is használhatnak. Nyáron is sportolhatnának, de akkor a földeken dolgoznak. Szorgalmas emberek az itteniek, a gyerekek is csak jót hoznak otthonról. Nincsenek fegyelmezési gondjai az inkább férfiakból álló tanári karnak. A vallásos nevelés ellenére a cserkészetre még nem volt igény, pedig ez is jó emberformáló tevékenység! Van még mártír a faluban, akiről a csapatot is el lehetne nevezni.

Találomra megkérdeztem néhány fiatalt a faluban, mit hallott a múltról otthon, vagy az iskolában. A 24 éves festő korábban semmit, de nem is érdekelte a dolog. A 39 éves háziasszony sem tudott többet. Nevüket felesleges lenne, leírni. A mostani ünnepség arra is jó, hogy az érintettek kibeszélhessék végre magukból fájdalmukat, s a kollektív bűnösség után jöjj ön el végre a kollektív megbocsátás! Igaz, a magyar jog ma még ilyen lehetőséget nem ismer ? írtam 1992. nyarán a Heti Szóban, s írásom két évvel később Marik Sándor: Igazságot Pócspetrinek! ? című riportkötetében is megjelent.

1 hozzászólás

  1. Pócspetriről, az 1948-ban gyilkos falunak megbélyegzett településről és a katolikus iskolák akkori államosításáról szólt tegnap este a Dunán a Szabadság tér ’56 című műsor.