ZETApress

Bírósági történetek ? 24

Dr. Ádám György ügyvéd az orvosi műhibák károsultjainak jogi védelmét látja el Budapesten. A kőbányai iroda munkáját tegnap bemutattuk. Most a professzor úr újabb, konkrét ügyeiről írok, melyet 1995-ben az Árnyék munkatársaként hallottam. Akadt náluk tragikus ügy jócskán. A 190 kártérítési per fele haláleset. Ilyenkor az eljárást a hozzátartozók kezdeményezik.

Sok szülés körüli halálesettel találkoznak Nem az anya, hanem a magzat halála a gyakori. A kiváltó ok rendszerint az elkésett császármetszés. A magzat túl sokáig van a szülőcsatornában, elszorul a köldökzsinór, spontán légvételre viszont még nem képes. Ilyenkor négy percen túli agyi oxigénhiány következtében haláleset, míg ezen belül maradandó egészségkárosodás ? szellemi fogyatékosság bénulás ? következhet be Mind a kettő borzalmas, s hogy melyik rosszabb, azt döntse el az olvasó!

A legnagyobb összeget a magzat életben maradásakor fizeti a kárt okozó kórház. Az újszülöttet egy életen át el kell tartani, s élhet akár 80 évet is. Ha intézetbe kerül, az állam nem vállalja át a tartást, hanem a szülőnek kell utána fizetni Igaz, nem az egészet, csak az önköltség bizonyos hányadát. Ez is szép summa. Egy szegedi orvosnő két éve szült gyereket, s a helytelen szülésvezetés következtében az ő gyereke sem lesz soha egészséges.

Abban az intézetben nevelkedik, ahol az édesanyja dolgozik. Most tízmillió forintos kárigényt követelnek egy összegben, s további tartásdíjigényt a gyermek élete végéig. Első fokon tart még az ügy, s a bíróság teljes költségmentességet engedélyezett az anyának. A perköltség a perérték hat százaléka lenne, de a két szülő összjövedelme nem éri el a létminimumot. Kiszámításához a gyermek után fizetendő összeget le kell vonni a keresetből.

Ugyancsak Szegeden folyik egy másik ügyük Ádám doktoréknak. Egy kozmetikai műtét során szenvedett szívbénulást egy lány Nem akart szemüveget, s a szemét operálták. Ezt nem bírta ki. A szülők egy-egymillió forint nem vagyoni kártérítést kérnek. Az ügyben rövidesen dönt a másodfokú bíróság. Ha megnyerik ? s erre meg is van a remény ?, a haláleset napjától évi húsz százalék kamat is jár a kártérítés után. Ez nem kamatos kamat, s nem függ az infláció mértékétől sem.

Nőgyógyászati panaszokkal ? illetve ennek rossz megoldása miatt ? is keresték már fel a kőbányai irodát. Egy nőbetegnek vágták át a vesevezetékét az urológián. A furcsa az, hogy meg sem kellett volna operálni. Spirálja okozta az állandó alhasi fájást a nemi együttlétek során, s a nőgyógyász erre nem gondolt. Ahelyett hogy a spirált vette volna ki, urológushoz küldte, aki rögvest kés alá fektette. Ekkor következett be a végzetes vágás.

Az asszony azóta nem tudja tartani vizeletét. Éjszaka is pelenkázni kell, ha nem akar reggelig háromszor is lepedőt cserélni. Másodfokon megnyerték a pert, bár első fokon rosszul állt a szénájuk. A szakértő szerint a műtéti kockázat öt-húsz százalék ? tehát akár minden ötödik beteggel is előfordulhat ?, s erről a beteget fel sem kellett volna világosítani. A másodfokú bíróság másként döntött. Szerintük a betegnek épp ezt kellett volna megmondani s akkor talán bele sem egyezik a műtétbe. A pert így megnyerte az asszony.

Tíz év alatt sem tudtak dönteni

Vitás szakértői kérdésekben az Egészségügyi Tudományos Tanács IB dönt immár ?megfellebbezhetetlenül? ? írtam másfél éve. Ma már ez nincs így ? mondja Ádám professzor. Épp a napokban hozott végzést a Fővárosi Bíróság arról, hogy az ETT IB nevesített képviselőjét személyesen hallgassa meg egy kártérítési ügyben. Korábban elég volt a testületi véleményt írásban elküldeni, s ezt olvasta fel a bíró. Jövő év márciusában az Ádám-csapat egyik orvosszakértője tehet majd fel beavatkozóként kérdéseket az ETT IB tagjának. S a beavatkozó elejétől a végéig benn lehet a tárgyaláson. Korábban erre tanúként nem volt lehetőségük. Csak az ügyvédnek súghattak.

Ez az ügy még 1983-ban indult. A klimaxos hölgy rendszeres vérzésről panaszkodott. Ez a klimax végére általában elmúlik, neki mégis azt tanácsolták, hogy vetesse ki a méhét. S hogy ne legyen vágás a hasán, mehessen még strandra bikiniben, a méheltávolítást hüvelyen át ajánlották. A műtéti veszélyekről őt sem világosították fel. Azt sem mondták meg neki, hogy a vérzés csak időleges A műtét során az ő vesevezetékét is elvágták, de ezt csak három nap múlva vették észre. Addig a kórházi ágyon a saját hasüregébe vizelt. Ha a műtét előtt felvezetik az ilyenkor kötelező uréterkatétert, ez nem következhetett volna be, s nem kellett volna később az egyik veséjét is eltávolítani a vizelet okozta fertőzés következtében.

Tizenegy évvel ezelőtt háromszázezer forint kártérítést kértek. Akkor ez a pénz még jóval többet ért, bár a kamatokkal együtt mostanra egymillió forint körül jár. Korábban már veszített az asszony, Ádám doktor a perújításnál kapcsolódott az ügybe.

A kórház félt a nyilvánosságtól

A tárgyaláson szerettem volna részt venni. Ádám doktor hívott meg, mert szerette volna, hogy az igazság a nyilvánosság előtt derüljön ki. A tárgyalás előtt szabályosan bejelentkeztem a bírónőnek. Mondhattam volna, hogy egyszerű érdeklődő vagyok, de szeretem a tiszta munkát. A bírónő a felperes érdekében le akart beszélni a tudósításról, de Balóné és ügyvédje ragaszkodott személyemhez. Ekkor ? ülnöki sugallatra ? a kórház jogtanácsosához fordult. A Balassa Kórház képviselője tiltakozott személyem ellen, noha korábban sohasem találkoztunk, róla illetve munkahelyéről soha egy sort sem írtam. Mégis kérte a nyilvánosság kizárását. Ádám doktor hiába tiltakozott, hiába kérte ennek jegyzőkönyvi rögzítését, a tanács elnöke hajthatatlan maradt! El kellett hagynom a tárgyalótermet.

Az üggyel kapcsolatban több kérdés adódik: Vajon miért fél a kórház a nyilvánosságtól? Eddig mindig ő nyert. Talán mégsem biztos a sikerben? Azt sem értem, egy nyilvános tárgyaláson miért nem lehet benn az újságíró? Épp a tárgyalást megelőző napon hangzott el a bűnügyi tudósítók értekezletén, hogy az újságíró a nyilvánosságot képviseli, így bárhová bemehet, ami a nyilvánosság elől nincs elzárva. S miért lenne elzárva bárki elől is egy nyilvános tárgyalás? S mi van, ha nem közlöm, hogy újságíró vagyok?

Az sem világos számomra, miért nem mert végre megjelenni egy műhiba-perben az ETT IB nevesített képviselője? Miért csak a testületi véleményt küldi el maga helyett? A neves orvosokból álló bizottság tagjainak bizonyára kínos lenne pacientúrájuk előtt, ha a tárgyaláson nem egy beteg érdekében mondanának szakvéleményt, hanem a kórház javára, mintegy a mundér védelmében?

A tárgyalást most is elnapolták, tíz év óta nincs jogerős döntés. A kórház továbbra sem akar fizetni, a beteg most sem jut pénzhez, s történik mindez a nyilvánosság teljes kizárásával. Csak azt nem értem, miért hivatkozott mégis a bírónő a felperes ? a beteg ? érdekeire? Ha valóban azt nézte volna, épp az ő határozott kérése miatt tűrt volna meg a tárgyalóteremben.