ZETApress

Szarvas István Hetedhéthatár magazinban megjelent írásainak bibliográfiáját adta közre a minap Imolay Dr. Lenkey István: Héthatáron innen és túl című kötetében. A 2014. december 4-i pécsit követő fővárosi könyvbemutató tegnap este volt a Fészek Művészklubban, ahol Szarvas István válaszolt Temesi László újságíró-író kérdéseire.

A rendkívüli alapossággal összeállított, mutatókkal ellátott kötet amellett, hogy áttekinti Szarvas István korábbi írásait, az 1997-től napjainkig terjedő időszak kortörténeti dokumentuma is. (A szerzőjével készült Szarvas-interjú idekattintva olvasható.) Közreműködött a megszólalás sorrendjében Géczy Dorottya, Kelemen Márta, Bodza Klára és Szóka Júlia. A szerzőt méltatta állandó interjúalanya: DSc. Papanek Gábor professor emeritus, a szerzővel interjút készítő Komlós Attila pécsi online szerkesztő ? aki közben szorgalmasan fényképezett is ?, valamint a szarvasi Dr. Dezső István, aki majd a készülő 3. interjúkötet egyik alanya lesz. A Komlós-fotón Temesi László, Szóka Júlia, Szarvas István és Géczy Dorottya látható.

A kétórás beszélgetésen megint szóba került a jó interjúkészítés titka, s az újságírói pályáját 1991-ben kezdő szerző egy akkori élményére emlékezett. Bence Ilona színművésztől olvasott egy öninterjút akkor, s a művésznő elmondta neki, hogy eddig még nem született olyan riporter, aki arról kérdezné, amiről ő beszélni szeretne. Ezért tette fel saját magának a kérdéseket a számára fontos válaszok elé, hogy azok kerüljenek nyomtatásba.

Eszembe jutott nekem is egy hasonló élményem 1992-ből, kezdő újságíró koromból, bár ezt tegnap este nem mesélhettem el. (A program Istvánról szólt, őt ünnepeltük, én csak a vendége voltam, s két korábbi közös könyvünk után ennek szerkesztésében nem is vettem részt.) A temetői vagyonbiztonságról, sírkő- és viráglopásokról kellett írnom egy bűnügyi lapnak ? talán a Zsaru magazinnak, vagy a nyíregyházi Árnyéknak ? s a Fiumei úti temetőbe mentem információkért. Ladányi Jenő főigazgató egy kétoldalas gépelt szöveggel fogadott. Kérte, hogy amíg néhány telefont lebonyolít nyugodtan olvassam át, ami nem világos, azt kérdezzem meg, de most nincs sok ideje rám! Mivel ilyenről eddig nem hallottam, nagyon furcsán nézhettem, amit észrevett és megnyugtatott. Franka Tibor, az Esti Hírlap főszerkesztője is így csinálja velem az interjúkat anélkül, hogy beszélgetnénk, mondta. Mindig kap egy kész szöveget, amibe aztán beleilleszti az oda illő kérdéseket. A nekem adott szövege is remek volt, bár néhány előre megfogalmazott kérdésemre nem adott választ. Ezeket még gyorsan feltettem Ladányi úrnak, válaszait lejegyeztem, aztán otthon összeállítottam a beszámolót ? természetesen nem interjút ? a következő lapszámhoz. Franka Tibor később az Új Magyarországnál a főnököm lett, de módszeréről azóta sem beszélgettünk.

Szóba került tegnap a magnóhasználat és a visszavont interjú is, melyre nálam is volt példa 1996 március 5-én. Zwack Péterrel, az SZDSZ parlamenti képviselőjével készítettem interjút a feketegazdaság visszaszorításával kapcsolatos beadványáról. Magnóra vettem a beszélgetést, mellettünk ült sajtófőnöke: Kerényi Péter is, aki kérte, hogy megjelenés előtt faxoljam át neki az anyagot. A kazettát rögvest bevittem az Új Magyarország szerkesztőségébe, a beíró beírta, s átfaxoltuk Kerényinek. Egy-két óra múlva megjött a válasz, s néhány dolgot ? már nem emlékszem, hogy miket ? megváltoztatott a magnóról leírt válaszokban. Rácsörögtem, megkérdeztem, miért tette? Elmondta, hogy Zwack Péter tényleg nem ezt mondta, amit ő leírt, ám országgyűlési képviselőként nem mondhatna olyat, ami a kazettán van, hanem azt kell mondania, ami végül a papírra került, ezért ezt írjuk meg! Az interjú így a másnapi lapszámban a módosított formában jelent meg, melyet idekattintva elolvashatunk.