Harc a munkanélküliség ellen
Kilátástalan munkanélküliség
A kormány adócsökkentéssel és munkahelymegőrző programokkal küzd a munkanélküliség ellen. A válság következtében szerte a világban munkahelyek százezrei szűntek és szűnnek meg.
Lengyelországban 11,9, Szlovákiában 12,66, Spanyolországban pedig közel 20 százalékos a munkanélküliség. Ez alól a hatás alól sajnos hazánk sem vonhatja ki magát. A legfrissebb statisztikai adatok alapján Magyarországon jelenleg 10,5 százalékos a munkanélküliség, a válság miatt mintegy 70-80 ezer ember vesztette el a munkáját a versenyszférában.
Amíg a gazdaság teljesítménye nem növekszik, addig a foglalkoztatottak száma sem fog emelkedni. Éppen ezért a kormány egyik legfontosabb feladatának a válság munkaerőpiaci hatásainak kezelését és a munkára rakódó terhek csökkentését tekinti. A kabinet 2009-ben számos olyan programot indított, amelyek elősegítik a meglévő munkahelyek megőrzését, illetve munkahelyeket teremtenek.
A 2009-es munkahelymegőrző pályázatokra az eddig meghirdetett több mint 52 milliárd forintból összesen 69 ezer 750 munkahely közvetlen támogatására nyílt lehetőség, közvetetten pedig 145 ezer-ötszáz munkahelyet lehetett megőrizni. A munkahelyteremtő támogatások 2,1 milliárdos forrásaiból pedig 2300 új munkahely létesült.
A 2009-es programok nagy része lezárult, a kormány éppen ezért 2010-ben új forrásokat és új pályázatokat nyit meg annak érdekében, hogy még több munkahely maradhasson biztonságban és még több munkahely jöhessen létre.
A foglalkoztatást segíti elő továbbá az Út a munkához program is, amelynek segítségével közel százezer, korábban tartósan munkanélküli ember kerülhetett vissza a munka világába. A program 2010-ben megnövelt forrásokkal folytatódik, míg a 2009-es költségvetésben 97 milliárd, a 2010-es költségvetésben 110 milliárd forint állt rendelkezésre, amely további 7,5 milliárd forint uniós forrással egészül ki.
A kormány a már elindított programok mellett folyamatosan további intézkedéseket tesz a válság negatív munkaerőpiaci hatásainak mérséklése érdekében. A januárban életbe léptetett új adószabályok a munkára rakódó terheket csökkentik. Céljuk, hogy jobban megérje dolgozni, jobban megérje munkavállalókat legálisan alkalmazni.
A személyi jövedelemadó csökkentésének eredményeként 2010-ben 10 adózóból 9 az alsó, 17%-os kulcs szerint adózik. Egy átlagosan kétszázezer forintot kereső munkavállaló havonta 15 ezer forinttal többet visz haza. A munkáltatói járulék 5 százalékpontos csökkentésével pedig a magyarországi vállalkozások összesen mintegy 400 milliárd forintot tudnak megtakarítani 2010-ben ? tudatta Szollár Domokos kormányszóvivő.
Elég kilátástalan helyzetben vagyok én is! Diplomával, nyelvvizsgával az elmúlt 3 évben az államvizsga után csak alkalmi, fekete és csicskamunkákat végeztem, vagy munkanélküli voltam! A jó referenciák helyett – ami a diplomám és az 5 év egyetem munkáját elismerné -, semmit sem tudok felmutatni! Az állásinterjúkon rendszerint “ég a pofám”, amikor megkérdezik, mit csinált a diploma megszerzése után? Mégis mit mondhatnék? Ha hazudok, ami már megtörtént, nem tudom ezt bizonyítani, ha őszinte vagyok, egyszerűen kinevetnek, vagy gúnyosan mosolyognak, ha arról mesélek, hogyan takarítottam, meg házvezetőnőként dolgoztam Németországban, aminek semmi köze sincs a diplomás szakmámhoz! De valamiből élnem kellett, nem csücsülhettem otthon tétlenül az éhenhalásra várva!
Pénzen tudok csak ennivalót venni, a diplomámért hitelbe nem adnak! És ahogy telik az idő, úgy távolodom eredeti célomtól, attól, hogy valaha normális állásom lesz, hiszen ha a szakmámban nem dolgozom hosszú ideig és nincs gyakorlatom sem, a megszerzett papír már semmit sem ér, mert nem fognak így sehol sem alkalmazni! Arra, hogy elkezdjek még egy egyetemet, se pénzem, se motivációm, mert az a tudás, amit az egyetemek nyújtanak, nem garantálja azt, hogy állásom is lesz, hiszen nincsenek munkahelyek!!!!! Itt ez a legnagyobb probléma! A barátnőm 3 diplomás és munkanélküli, “piacképes” diplomás szakmákkal, csak mert nincs 5-6 év szakmai gyakorlata! Őrület!!!
Na szóval az előző mondandómhoz: lehet, hogy 10 év múlva még mindig takarítani fogok, diplomával és 3 szakmával!!!! mert van nekem szakmunkás szakmám is, szakács vagyok, de szakácsnak se kellek, mert a 2 év gyakorlatom már régen volt, és kevésnek is találták sok helyen, mert 5 évet szerettek volna látni……a munkaadókat csak az érdekelte, dolgoztam-e az elmúlt 3-4-5 évben szakácsként, és ha igen, hol, na mármost én az egyetem előtt, ami ugye az ő számunka már túl régen volt és elhajtottak…..a kertész szakmámban meg szintén nincs gyakorlatom, mert nem találtam állást a pesti betondzsungelben!
Apám szerint maradni kellett volna a szakács szakmában, csak én nem akartam egy életen át a konyhában állva és megöregedni, amikor az IQ-m lehetővé teszi, hogy csupa 4-5össel elvégezzek egy egyetemet is, ami meg is történt!!! Úgy éreztem, többre vagyok hivatott, és képes vagyok arra, hogy egy vagy több diplomám legyen! Sajnos közben bejött a nagy világválság és a drámai munkanélküliség, és aki ugye nem protekciós valahol, annak nincs munkája! Ismerek olyan emberkéket, akik egy kettes szakmunkás bizonyítvánnyal magas irodai pozíciókat töltenek be, csak mert valakinek a valakije, én pedig diplomával, nyelvtudással takarítok!!!!! Hiába jelentkezem a diplomás állásokra, 100ból 1et választanak ki, lehetőleg olyat, akinek már van gyakorlata a diploma után és nem olyat, aki több éve lediplomázott és még nincs gyakorlata.
…talán ott rontottam el, hogy nem kerestem gyakorlati helyet már az egyetem alatt? Lehet, talán úgy érdemes csak egyetemre járni, hogy ha közben gondoskodunk a szakmai gyakorlatról is egy cégnél, és ha ezt nem tudjuk megoldani, jobb a szakot abbahagyni! Nekem az egyetem biztosította a gyakorlatot, egy jól felszerelt laborral, ahol saját mikroszkópot is kaptam, szóval nem volt rossz, mert minden helyben volt, és tényleg sokat fejlődtem szakmailag, de miután lediplomáztam, mennem kellett! Sajnos a PHD képzésre nem jutottam be, mert százból egyet vesznek föl……oda is már protekció kell, aki a legjobban fekszik!
Nem tudom, meddig tart még ez az állapot, hogy diplomával, 3 szakmával és nyelvvizsgával csak takarítok mások után, éveken keresztül, de elég megalázó!!!! 28 éves koromig tanultam!!!! Nyelveket beszélek!!! Tényleg mindent megpróbáltam és nem hiszem, hogy én lennék a hibás, talán ott kellett volna változtatnom, hogy nem menni egyetemre, de akkor egy életen át gyötört volna a lelkiismeret, hogy meg sem próbáltam!!!!!
Lehet, azóta profi szakács lennék vagy 10 év gyakorlattal és nem egy kínlódó nyomorgó diplomás munkanélküli, de ahhoz a válságot előre kellett volna látnom! Ragyogó eredményekkel végeztem el az egyetemet, de most ötletem sincs, mihez kezdjek, persze lehet mondani, menj ki külföldre, eddig ott dolgoztam, de nem kaptam állást a szakmámban! Takarítónak vettek föl, meg szobalánynak, voltam házvezetőnő meg délutánonként babysitter sokat dolgozó szülők porontyaira vigyázva, de diplomás állást a szakmámban nem sikerült, a lakbért meg fizetni kellett szóval muszáj volt dolgoznom…
Egyébként természettudományos diplomám van, kutatói szak, és a jövőm teljesen kilátástalan… a legszívesebben felakasztanám magam egy kötéllel, néha annyira elfog a depresszió a jövő miatt, de mivel lelkem mélyén vallásos vagyok, nem tehetem meg, Isten büntetne érte… Szeretnék egyszer családot is alapítani, de erre esélyed sincs, ha munkanélküliként nyomorogsz… Ne csodálkozzanak, ha nem születnek gyerekek! Nem is fognak, és a csökkenés még drasztikusabb lesz!!!! Az a barátnőm, rokonom is, aki dolgozik és jó állása van, annyira félti az állását, hogy szó szerint nem mer gyereket vállalni!!!! Ez a 22es csapdája, ha nincs állásod, az is baj, ha van, az is, családod se így, se úgy nem lehet….mert ha igen, éhezel, nyomorogsz, éhen halni talán nem fogsz, de mélységes nyomorba süllyedsz, ahonnan a kiút rendkívül nehéz…