ZETApress

hírportál

Könyvterjesztés úton-útfélen

Válasszon egy példányt, ajándékba adom! A nagypapám könyvei – lép utastársamhoz néhány napja egy fiatalember a 212-es buszon. Az idős hölgy érdeklődve nézegeti azokat. – Szívem szerint mind elvinném! – válaszolja. – Akkor mind a négyet odaadom, tele van a táskám velük! – érkezik a felelet.

Bemutatkozom és én is kapok egy sorozatot. Megtudom Helméczy Richárdtól, hogy öt éve elhunyt nagyapja: dr. Helméczy Mátyás egykori történelemtanár könyveit terjeszti ingyen, melyek 2008-2012 között magánkiadásban készültek, s otthon, Dunaharasztin tele van velük a lakás. S ha már elkészültek, legalább jusson el az emberekhez ahelyett, hogy az enyészeté legyen!

Nincs időnk hosszasabb beszélgetésre, névjegyet cserélünk és email-ben folytatjuk a társalgást. Megtudom Richárdtól, hogy nagyapja, Helméczy Mátyás (1925-2013) nagyszerű ember volt. Törekedett arra, hogy olyat alkosson, ami többeknek segít, továbbá törekedett arra, hogy az alkotása hozzáférhető, elérhető legyen mások számára. Mindezt nehéz küzdelmek során érte el. Idézet a Sorsregény című könyvéből: …egy ismerős tanárral találkoztam, aki így mutatott be a társaságának: Helméczy Mátyás, aki már a Kádár-korszakban is jó történelem tankönyvet írt! Annak ellenére, hogy sikeres tankönyvíró volt, és más magyar tankönyvíróknál nagyobb példányszámban jelentek meg könyvei, mégsem volt elégedett!

A tankönyvekbe nem fért bele minden, és azt is ami belefért, sokszor gátolta a politika. Megadatott neki a lehetőség, hogy megírja az igaz, általa is átélt történelmet, és megtette! Életének utolsó öt évében először megírta a Sorsregényt, melyben a saját életével vezeti végig a történelem menetét. Igazság szerint ez egy család-életregény. Utána megírta az Újraírt történelem című könyvét mely 1900-1950 történelmét dolgozza fel.

Harmadik könyvének célja volt, hogy érdekesen mutassa be a történelmet Hiteles történelem bélyegeken és pénzeken címmel. Sajnos ebből nem kaptam, mert ez már csak a könyvtárakban található. Negyedik könyve az 1939-1989-ig terjedő időszakot dolgozza fel, címe: Fél évszázad eltitkolt történelme, alcíme: Szabadságküzdelem. Utoljára írta meg a Hazugság és valóság című, Helyreigazító piros-zöld olvasmányok alcímű Füzetek 1-et, mely rövidebb terjedelmű fejezetekben, olvasmányokban mutatja be a történelem egyes részeit. A Füzetek 2-t 2013-as halála miatt nem tudta befejezni.

A nagypapa igyekezett minél többet tenni, Harasztin helytörténeti munkát is végzett… Nem is keveset. Régóta írt tankönyveket, melyeket ugyebár mindig az adott politikai helyzetnek, kerettantervnek megfelelő módon kellett prezentálnia, és csak a sorok között csempészhetett be egyéb valósághoz közeli tartalmakat. Annak ellenére, hogy a tankönyveiben sokszor hazugság volt, még így is jobb minőségű volt sok másnál, hiszen tanár lévén azt is tudta, hogyan fogalmazza meg így írásait, hogy az a legtöbb gyereket lekösse.

Közösségi élettel is foglalkozott, a helyi Szépítészeti Egyesület vezetőjeként lett az Önkormányzat tagja. Nem véletlenül kapta meg 2004-ben a Pro Urbe-díjat. Dunaharasztin a könyvtárban biztosan benn van a teljes könyvsorozat, a fővárosi Szabó Ervin könyvtárba személyesen adott be Richárd két helyre úgy, hogyha helyileg nem is volt nekik, de másik könyvtárukban mondták, hogy megvan.

Míg a nagypapa élt, addig intézte a tankönyveket és a könyveket is eljuttatta a boltokba, szinte anyag/nyomda költségen, egyik 2400, másik 2200, a füzet 800 forint volt. Pontosan nem tudni már mindegyik eredeti árát, bár ez jelenleg nem is igazán fontos. Manapság az ilyen kemény-fedeles, vaskos könyveket 5000 forint alatt nem szokták adni, főleg új állapotban. Ezzel a hozzáállását szeretnénk kiemelni, mely azt tükrözi, hogy nem az anyagi haszon érdekelte!

A közelmúltban az unoka jobban elkezdte a könyv terjesztését, melynek fő okai: Szeretné, ha a nagypapa életcélja minél jobban beteljesülne, vagyis, hogy minél többen ismerjék meg az igaz történelmet, melyre sok „magyarnak” sajnos nincs igénye! Szeretné ha a meglévő példányok nem az állásban mennének tönkre! Szeretné ha a meglévő példányok jó kezekbe kerülnének, és nem elkótyavetyélés lenne a vége! Jelenleg családjukban kifejezetten senki nem foglalkozik a könyvek terjesztésével, persze mindenkinek megvan a maga dolga, ő viszont szeretné eljuttatni a megfelelő helyekre. A könyvtárak természetesen elsőbbséget élveznek, hisz onnan bárki kikölcsönözheti! Nincsenek információi arra vonatkozóan, hogy melyik könyvtárakban vannak a könyvek, leszámítva azokat, ahova személyesen juttatta el. Az oktatási államtitkársággal még nem vette fel a kapcsolatot, hogy az iskolákba is eljuttassák könyveit, mert szerinte ha szívesen fogadnák, biztos már a nagypapa is elintézte volna. Szerintem meg érdemes lenne újra próbálkoznia!

1 hozzászólás

  1. Örömmel olvastam a cikket!

Szóljon hozzá!