Németek a fedélzeten
Megindult a balatoni hajózási szezon. A vízi járművek az északi és déli parton sorra futnak ki a kikötőkből utasaikkal. A ?90-es évék végén, széplaki nyaralásom idején én is utaztam egyikükkel. Az országos átlag másfélszerese kell a megélhetéshez a Balatonnál, dohogott a Földvár kapitánya. Hajónk Siófok és Almádi között hasította a vizet 15 km/órás ?szédítő? sebességgel.
Fél 10-kor indulunk a déli partról. Kevés az utas, a két matróz mindössze húsz beszállót regisztrál Pontos statisztika kell az utasokról. A kapitány megnyugtat, hogy ezzel nem a katasztrófára készülnek, nem a süllyedéskor eltűntek létszámának megállapítására készülnek. Célja inkább a helykihasználás állandó nyomon követése. Ettől függ majd a jövő évi menetrend és a hajónagyság.
Hajónk 150 férőhelyes, most viszont még negyed ház sincs. A víz sima, jut idő a beszélgetésre. Megtudom, hogy kapitányunk 21 éve szántja a vizet. Dolgozott discó-hajón is, ahol sosem volt botrány. Sosem kellett senkit eltávolítani a buliról, bár a nyílt vízen nem is lehetett volna hová. A Földváron két év óta napi 12 órát dolgozik, s az éjszakát is a hajón tölti Füreden. Lakása Földváron van, de csak a véletlen műve, hogy az azonos nevű hajóra került.
A hajót most az egyik matróz vezeti. Tanuló még egy fővárosi hajózási technikumban. Első nyara a nagy tavon, de ez nem látszik meg a munkáján. Egy hónapos kötelező szakmai gyakorlatát tölti. Sajnálja, hogy rövidesen letelik, de kapitánya megnyugtatja, hogy újabb hónappal meghosszabbítható. Csak az a baj, hogy szolgálat előtt és után kevés az idő a fürdésre. Tavaly a fővárosban a sólyateret kellett tisztítania a gyakorlaton, s ehhez sajnos hiányzott a megfelelő védőeszköz.
A másik matróz a gépházat mutatja be, mely tulajdonképp csak gépgödör. Vezérlése is odafentről, a kormányállásból történik. Két hathengeres Csepel dízelmotor hajtja a hajót. Öregek már, hiszen a hajó is 36 éves. Vácott vízibusznak készült, Leányfalu néven úszott a Dunán. A Balatonon kapott új nevet. Nemrég meghibásodott, eltörött a nyomócső a nyílt vízen, de egy motorral is befutott a kikötőbe. Kikötés után a gépész-matróz a tartalék alkatrésszel és szerszámkészlettel hamar elhárította a bajt.
Almádiban megtelik a hajó. Mindenhol német szó hallik, mert a hazai zsebnek drága hajójegyet ők könnyen meg tudják váltani. A kapitány korábbi mentésekről mesél. Több embert húzott már ki a habokból. Különösen a hirtelen jött viharok veszélyesek, s a hajónak akkor is menni kell! Az egész évet ledolgozzák a féléves szezonban, s olyankor nincs ünnep, csak dolgos hétköznapok. Az év másik felét pihenéssel töltik, s akkor is kapják alapfizetésüket. A szűk kabinokban így sem lehet kellemes félévet élni a téli pihenőre várva.
Kikötéskor újra a kapitány veszi át a kormánykereket, míg a tanuló a hajókötelet dobja a betonhengerre. Jövőre végez, és főiskolára készül. Nem hajózásira megy, más célja van. Szép a nyári Balaton, de nem akarja fél életét családjától távol tölteni. Megértem őt, mert én is jobban érzem magam, ha szilárd talaj van a lábam alatt.
Mindenki a gyors meggazdagodásra vágyik
A hajókirándulás után a széplaki Piroska Csárda mellett egy MÍG-21-et láttam a földön. A korláton belülre a felnőtteknek csak 300 forintért, a gyerekeknek 200-ért lehetett bemenni. Ennyi pénzért lehetett a fedélzeti műszereket lefényképezni, és a sisakot felvenni. A külföldiek sorba álltak a lehetőségért. Nekik megérte, az üzemeltetőnek szintén. Itt mindenki gyorsan akar meggazdagodni.
Szállodánkban is meg akartak gazdagodni belőlünk. Egy faxot csak 200 forintért adtak át a címzettnek, mert állítólag drága a festék és a papír. Ennyi pénzért merített papírra aranybetűkkel is írhatták volna az üzenetet 1999. augusztusában. Egy három perces helyi telefonbeszélgetésért 20 forintot számoltak este 7 órakor, míg a telefonfülkében egy tízesért hat percig beszélhettünk. Ennyi a szállodai szolgáltatás ára ? mondta orosz anyanyelvű portásnőnk ?, nem muszáj igénybe venni! Mit tehettünk, ha mi mégis kénytelenek voltunk?