ZETApress

Két nappal a Liebherr 2019 Asztalitenisz Világbajnokság befejezése után az épp 40 évvel ezelőtt, 1979. április 30-án világbajnokságot nyert magyar férfiasztalitenisz-válogatott tagjait köszöntötték tegnap este a Váci utcai Újvárosháza Dísztermében.

Az ünnepségen Tarlós István főpolgármester a magyar sport XX. századi történetének egyik legváratlanabb és legdicsőségesebb győzelmének nevezte a Jónyer István, Gergely Gábor, Klampár Tibor, Kreisz Tibor, Takács János alkotta aranycsapatnak az észak-koreai vb-n elért elsőségét, amelynek értéke szerinte az angolok elleni legendás 6:3-as győzelemhez mérhető.

Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa és az Aranycsapat Emlékév Testület elnöke azt mondta, ez a győzelem sosem évül el, s örökké szerepelni fog a dicsőséglistán. A Legfelsőbb Bíróság korábbi első embere szerint Jónyerék sikerének titka az elszántságban és az akaratban rejlett. ? Amit ők véghez vittek, az példamutatás a fiataloknak, hogy érdemes küzdeni, mert csak így lehet hírt szerezni a világban ? fogalmazott Lomnici, majd egy hatalmas ajándékkosárral lepte meg a 66. születésnapját is ünneplő Klampár Tibort.

Bajkai István Fidesz-KDNP országgyűlési képviselő, az Aranycsapat Emlékév Testület alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Gergelyék negyven éve úgy lettek világbajnokok, hogy kétszer is legyőzték Kínát, Klampár pedig hat ázsiait vert meg a küzdelmek során. ? Méltán lehetünk büszkék ezekre a fiúkra, mert a legelőkelőbb helyre emelték Magyarországot! ? jelentette ki Bajkai, majd a Himnusz is felcsendült Vitai András előadásában.

Ezután a sikeremberek léptek a mikrofonhoz, hogy egyenként elmondjanak egy-egy olyan sztorit, amelyek talán kevesen ismernek. Elsőként Jónyer István beszélt arról, miként faragta folyton az ütőjét, majd elcsukló hangon, meghatottan mondott köszönetet a sorsnak azért, hogy négy ilyen remek társat adott mellé.

Klampár Tibor felidézte, miként fedezte fel, hogy a frissen ragasztott ütővel mennyire eredményesebben tud játszani, s ezt a módszert hogyan ismerte meg a világ.

Gergely Gábor azt hangsúlyozta, ha Klampár nem tölti évi rendes eltiltását 1975-ben, akkor már a calcuttai vb-n is aranyérmes lehetett volna a magyar csapat.

Kreisz Tibor, az egyik tartalék felidézte, hogy Klampár szobatársaként sok olyan dolgot kellett elviselnie, amelyre sokan képtelenek lettek volna. ? Tibiék nagyon alázatosak voltak, egyáltalán nem érzékeltették velünk, hogy magasabb rendűek lennének ? jegyezte meg a védekező stílusú játékos, akit Berczik Zoltán szövetségi kapitány többször azért nem engedett elindulni a Top12 versenyen, nehogy az ellenfelek kiismerhessék a játékát. Emlékeztetett arra is, hogy a négy évtizede játszott döntő alatt Berczik kapitány annyira feszült volt, hogy végig cigarettázott a kispadon, s nekik kellett eltakarniuk őt, nehogy észrevegyék ezt.

Takács János, a másik tartalék végül arról sztorizott, hogy a phenjani világbajnokság előtt egy héttel Klampárral együtt kirúgta őket a válogatottból Berczik Zoltán, mert éjszaka kiszöktek a tatai edzőtáborból, s csak azután vették vissza őket, hogy Jónyerék felmentek Buda István államtitkárhoz, s a magyar sport első számú vezetőjének elmagyarázták, hogy Klampár a világ legjobbja, és csak vele tudnak világbajnokságot nyerni.