ZETApress

Elsők lettünk az F-csoportban a franciaországi Foci Eb-n, mert tegnap este 3:3-s döntetlent értünk el a portugálok ellen Lyonban. A másik meccsen Izland 2:1-re verte Ausztriát, így a ?sógorok? utolsóként kiestek. A legjobb 8 közé jutásért vasárnap este 21 órakor Toulouse-ban a belgákkal játszunk. A ’82-es vb-n 1:1-t értünk el ellenük.

A mérkőzés után ugyanolyan ünneplés volt országszerte, mint múlt kedden az osztrákok 2:0-s legyőzése és szombat este az Izland elleni 1:1-s döntetlen után, melyről idekattintva olvashatunk. A BKK lezárta a Nagykörutat a Margit hídtól a Blaha Lujza térig, s a tömeg a villamossíneken vonult, a Margitszigeti Atlétikai Centrumból özönlött át Pestre. Nemcsak ott, de a Szabadság téren és az Erzsébet téren is óriáskivetítőkön nézték ezrek a meccset, s az éttermek és kocsmák teraszán is százak drukkoltak nemzeti 11-ünkért.

Jómagam a Szent István körúton néztem az önfeledten vonulókat, majd a Nyugatinál lementem velük az M3-as metróba. Közben elgondolkodtam: mikor mozgatott meg korábban ennyi embert sportesemény? Utoljára négy évtizeddel ezelőtt drukkoltunk közel százezren a Népstadionban a válogatottnak vagy kettős meccseken a klubcsapatoknak. Akkor is volt tömeg az utcákon, utaztunk a villamosok ütközőjén, az újpesti, kispesti, Hungária körúti, Fáy utcai és soroksári pályákra is tízezrével zarándokoltunk. A külvárosokra korlátozódott az akkori ünneplés, a Belváros ebből kimaradt, most viszont leállt itt a forgalom, örömmámorban úszott Budapest. Az emberek boldogok voltak, idegenek is ölelgették egymást, pedig a 24 csapatból még csak a 16 közé kerültünk.

Az előző két meccs ? az osztrák és az izlandi ? sikerei után az ellendrukkerek az interneten azt kommentelték, hogy elég már az állandó fociból, más sportágakban sokkal jobbak vagyunk. Kajak-kenuban, úszásban, vívásban Londonban is begyűjtöttünk szépen csillogó olimpiai érmeket, a tömegek mégis csak a focistáinknak drukkoknak. Vízilabdázóink 2000-től 2008-ig zsinórban nyertek 3 olimpiai aranyat Sydney-ben, Athénban és Pekingben, mégsem vonultak tömegek az utcára, mert ezt csak a fociért tesszük meg. S ahogy az ’50-es években az Aranycsapat sikereit a magunkénak éreztük a háborúból újjáépülő országban, úgy adta vissza önbecsülésünket ez a 3 sikeres csoportmeccs, mert elfeledtették velünk a hétköznapi gondokat! Köszönjük fiúk, csak így tovább!