ZETApress

hírportál

Várhidinál Szusza volt a legelső!

Várhidi PálA hosszú, súlyos betegséget követően tegnap elhunyt Várhidi Pállal a Jochapress.hu portálnak speciális kapcsolata volt. Jocha Károly főszerkesztő neki köszönheti azt a Szusza Ferenc interjút és az egyedi fotókat, amelyek alighanem az utolsók az Újpest feledhetetlen bombázójáról. Pali bácsitól a vele készült Jocha-interjú rövidített változatával búcsúzunk.

Várhidi Pál pályafutásának jelentős része az Aranycsapat idejére esett. Elsősorban ezért jutott csak tíz válogatottságig, míg egy másik korosztály tagjaként akár fél százszor is szerepelhetett volna a nemzeti együttesben.

V.P: Csóró, újpesti gyerek voltam, anyám és apám egyaránt igen keményen dolgoztak. Már 8-9 évesen szedtük a labdát az UTE meccsein, s minden vágyam az volt, hogy egyszer én is a nagyok között lehessek a pályán.

? Addig azonban még sok víznek kellett lefolynia a Dunán.

V.P: Az UTE-stadion fölött volt egy domb, ott igen jó meccseket játszottunk mi, újpestiek a megyeriekkel, aki külön csapatot alkottak. Akkoriban még rendszeresen járták az utcákat a megfigyelők, akik fáradhatatlanul keresték a tehetségesebbeket.

? Várhidi Pálnak meddig kellett várnia az előrelépésre?

V.P: Tizenegy éves voltam, amikor az UTE egyike edzőjénél, Vincze Jenőnél jelentkeztem, de azt mondták, még fiatal vagyok. Így kerültem az UTSE csapatába, ahol tizenkét évesen már játszottam. Tizenöt évesen a MEFTER-hez (Magyar Folyamhajózási Társaság) igazoltak le, majd a Wolfner Bőrgyár következett. Előbb az ifiben szerepeltem, majd 1948-ban az NB II-es felnőtt csapatukban is bemutatkozhattam. Akkor még középcsatárt játszottam, ott figyelt fel rám Dicker Mihály menedzser és Konkoly Béla bácsi.

? Mikor került a Megyeri útra? ? kérdezte kollégánk. Pali bácsi válasza és a beszélgetés folytatása idekattintva olvasható.

Szóljon hozzá!