A verhetetlen tizenegy
Tegnap este a Parlament Vadásztermében a házelnök fogadta az 1956-os melbourne-i olimpia döntőjében győztes vízilabdacsapatot. Nem kisebb fegyvertényt hajtottak végre ők december 6-án, mint a Szovjetunió legyőzését. Nekünk idehaza ez akkor nem sikerült, az október 23-i forradalmunkat vérbe fojtották. Szili Katalin is erről beszélt némi elérzékenyüléssel hangjában.
Sajnos nem mindenki jöhetett el az eseményre. Szívós István, Jeney László, Mayer Mihály, Kanizsa Tivadar, Boross Ottó és Rajky Béla kapitány már nincs közöttünk. Zádor Ervin (képünkön) eljöhetett volna, ő viszont a kommunista hatalom fennállásáig nem akar hazajönni. Ez a megemlékezésnek némi fals hangot adott, amit egy későbbi beszólás csak tetézett.
Szerencsére a többi öt élő legenda megérkezett. Itt volt Gyarmati Dezső ?bácsi? ? ahogy a lányával, Andreával egyidős házelnök asszony üdvözlő beszédében nevezte őt nagy derültség közepette ? valamint Kárpáti György, Bolvári Antal, Markovits Kálmán és Hevesi István is. Lezsák Sándor Fideszes és Mandúr László MSZP-s parlamenti alelnök is megjelent, hogy a sport politikamentességét, pártérdekeken való felülemelkedését szimbolizálja. Lezsák ezt el is mondta a házelnöki köszöntőt követően.
Cser Károly szobrászművész az aranycsapat minden tagjának, kapitányának valamint a házelnöknek egy-egy 14 kilogrammos szobrot készített. Az ajándékozás nem jöhetett volna létre Kapolyi László országgyűlési képviselő, egykori ipari miniszter anyagi hozzájárulása nélkül. A szobor mellé Lezsák alelnök úrtól a vasfüggönyből származó szögesdrót darabot, a házelnök asszonytól pedig köszönőlevelet kaptak.
Tüntetés kinn, sértő szavak benn
Odakinn zajlott a tüntetés, de reméltük, hogy a Vadászterem békés marad. Sajnos tévedtünk, mert megszólalt egy disszonáns hang, mely rövid időre megdermesztette a levegőt. Gyarmati Dezső az 1956 ? ahol mi győztünk című, Csurka Gergellyel közösen megírt könyvét és emlékplakettet ajándékozott rokonainak és barátainak. Az egyik megajándékozott – Lovas István professzor – ekkor váratlanul a mikrofonhoz lépett és Szili Katalinhoz intézte szavait. Valami olyat mondott, hogy minden megoldódna, ha a Parlament elnöke most lemondana tisztségéről.
Senki sem reagált rögtön, s Szili is csak jóval később válaszolt. Szeretnék egy olyan országban élni, ahol senki sem érezne kényszert arra, hogy a napi politikát belekeverje a felemelő ünnepi pillanatokba, mondta elkeseredetten, majd pár perccel később távozott. A jelenlévők megértették fájdalmát, és senki sem gratulált Lovasnak a beszólásért. Nem ő volt az ünnepelt, egyszerű vendég volt, aki visszaélt a vendégjoggal.
A finom ételek, italok ellenére a vendégek sem maradtak sokáig. A Kossuth Lajos téri tüntetés miatt az Országház épületét őrző több száz rendőr között vezetett ki az utunk. (Már befelé is csak alapos ellenőrzés után jöhettünk.) A kijáratnál néhány kapatos tüntető figyelte, hogy mikor jön ki Gyurcsány az épületből. Sokáig várhattak, mert a kormányfő Berlinben a német kancellár asszony vendége volt.