ZETApress

A Fighters’Run diadalútja folytatódik. Nem is olyan régen ez a két név, hogy Pusztaottlaka és hogy Fighters’Run önmagában is jóformán teljesen ismeretlen volt az emberek nagy része előtt, de ettől kezdve a kettő szorosan összetartozik – tudtuk meg Dobor Dezsőtől.

A Békéscsabától úgy 20 kilométernyire levő Pusztaottlaka, a LikeFest zenei fesztivál ugyanis nem csak az ország elsőrangú bandáinak, de a legjobb harcos futóinak ott találkozási pontot biztosított a nagy buli idején. – Lehet, hogy a zene és a sport barátai számára kultikus hellyé válik Pusztaottlaka neve? – fogalmazott Simonka György, a település polgármestere, a LikeFest fő-szervezője. A kimagasló teljesítmény a kimagasló elkötelezettségből származik.

Vozár Attila, a verseny ötletgazdája ezúttal is ötletes, meglepetésekkel teli pályát épített, melynek minden métere azt sugallta, hogy tervezője igen csak szakmabeli (Vozár a Bécs – Budapest legendás emlékű szupermaratoni többszörös győztese). A 2,5 km-es körön a gumikerekeken való átjutás, a paprikaágyon, majd szögesdrótháló alatt való át csúszás mászás, a szalmabála és farönkmászás mellett, volt itt minden, amire inkább mint meglepőre, de kevéssé mint mulatságosra emlékeznek majd vissza a versenyzők.

Elvégre gondoljunk csak bele, hogy milyen lehetett a 35 fokos melegben az intenzív futás közben beleszaladni egy jéggel föltöltött, úgy kb. 10-12 hőfokú mélyhűtő gödörbe, majd a következő akadályon így csuromvizesen találkozni a ‘szolgálatba helyezett’ villanypásztorok kikerülhetetlen seregével, vagy 15 méteren keresztül. A futók nagy része – ha tehette volna – legszívesebben ezt az akadályt mellőzte volna, mert itt hiába vonult kettős fedezékbe mindenki, a csapásokat nem lehetett elkerülni. De hát a futam előtt mindenki esküt tett, hogy igaz harcosként teljesít. Az eskü az eskü!

A közel 250 induló közt negyven hölgy is nekivágott a nagy kalandnak és mind becsülettel teljesítették is a kétszer 2,5 km-es pályát, sőt hárman a döntőbe is beverekedték magukat, ami óriási teljesítmény. A legidősebb induló az 50 éves Verebi László volt, de nem csak nála, mindenkinél ugyanazt látta, majd hallotta vissza az ember, kortól és nemtől függetlenül minden induló visszafiatalodott erre a két körre és a fizikai kínokon túl gyermeki örömmel élte meg a furfangosan kitalált akadályok leküzdését. A verseny sztárvendégei a birkózó olimpiai bajnok (1980) Növényi Norbert és a zenész Ganxsta Zolee voltak. Ha az igazságot szeretnénk visszaadni, nem mondhatnánk, hogy csúcsformában voltak, de becsülettel teljesítették a vállalásukat.

Érdekes volt végigtekinteni a négy selejtezőből a döntőbe jutott legjobb nyolcvan versenyzőn. Akadtak köztük, karatésok, amerikai focisták, ketrecharcosok, birkózók, még egy súlyemelő is, de sok a hagyományos futóversenyekről ismert atléta is megjelent. Nos a pálya az akadályok ellenére a futástudást díjazta leginkább, mert a győztes az atléta Szabó Imre lett 10 percen belüli idővel (a döntőben csak egy kört kellett teljesíteni), 9 perc 45 másodperces idővel. A nők között a legjobb Gyebnár Éva (12 perc 36 másodperc).

– Mindenkinek jó móka ez a Fighters’Run – nyilatkozta a győztes Szabó Imre. Biztosra veszem, hogy a nézők egy része hagyományos futóversenyen nem venne részt, de itt az újdonság kíváncsivá teszi az embereket. Versenyzőszemmel nézve a sérülésveszély elkerülése a nagy kihívás, de különben profitól és amatőrtől is komoly erőnlétet kíván a pálya legyűrése, hamm bekaplak alapon itt sem terem babér senkinek. Magam is eléggé elfáradtam a végére, s az utolsó akadály, az Ural nevű, amikor a nap minden fáradtságával az izmaidban, a cél közvetlen közelében még meg kell mászni egy fogások nélküli, zárt katonai járművet, nos az kegyetlen. Aki ezen is átvergődte magát, ha csak nem üldözték, joggal állhatott meg a jármű tetején, diadalittasan nézhetett körbe és ünnepeltethette magát.