ZETApress

A Parlamenttől Zalakarosig – 1. nap

Tegnap délután 4-től este fél 7-ig szerencsésen megérkezett a zalakarosi Hotel Karos Spába a XIII. Magyar Borok Útja Rallye mezőnye. 346 kilométert vezettünk, s az első állomás a rajttól 116 kilométerre délelőtt Paks volt. Egy szlalom-pályán kellett időre végigmenni a versenyzőknek a Művelődési Ház előtt. A kísérők ? így természetesen mi is ? ez alól felmentést kapunk. Innen Szekszárdra mentünk tovább, ahol három borpincét is meg kellett látogatnunk.

Az első versenynapon a Bodri Pincészetben kezdjük a kóstolást, ezt a Takler Pince, majd a Fritz Borház követi. A mitfárerek isznak, a sofőrök csak a sajtot, pogácsát, zsíros kenyeret ehetik. A boros gazdák mindenütt bemutatják boraikat, s mindenütt adnak egy-egy üveggel ajándékba is. Kell is az ismertetés, mert a versenyzőknek tesztlapon kell bizonyítani a KRESZ- és a bortudásukat.

Újabb 135 kilométeres vezetés Somogy megyén át, majd a kutas-kozmapusztai Hertelendi Kastély következik. Délután 3-ra érünk oda. A kastély parkjában lengőtekéznek a versenyzők. Három dobásból kell mindhárom bábut ledönteni. B. Tóth László elsőre elhibázza (biztosan csak a hecc kedvéért!) másodikra kettőt, míg harmadikra a harmadikat is ledönti. Nagy Feróval van egy kocsiban, de minden páros maga dönti el, hogy az ügyességi számokat melyikük teljesíti.

Harminc trafipaxot ígért a rendőrség, s ezekkel találkoztunk is az út során. Rengeteg volt a lakott terület, s ezek a nagy teljesítményű kocsik nehezen bírják tartani az ötvenet. A Seat is ki-kiakart törni, de András vérbeli mithfárerként erre is figyelt, helyettem is nézte a kilométerórát. Ő sem akarta, hogy többszázezres büntetést kapjak, mert a kocsi átvételekor alá kellett írnom, hogy az objektív felelősség értelmében egy rendőrségi megkeresés esetén a kölcsönző kiadhatja adataimat.

A kastélyban remek ebédet kaptunk. Csak úgy roskadozott a svédasztal a sok finomságtól. Már jócskán benne voltunk a délutánban, éhesek is voltunk, így nem kellett különösebben kínálgatni egyikünket sem. Az utolsó pénteki szakasz már csak 45 kilométer volt, s a karosi gyógyszállóba érkeztünk. A kétágyas, fürdőszobás apartmanokban mindenkit egy-egy fürdőköpeny várt, hogy a szálloda fedett, vagy nyitott medencéiben lemoshassuk az út porát. (Aki nem akart kimenni a lakosztályából, az a fürdőkádban is termálvízben fürödhetett.)

Fél 9-kor kezdődött a bőséges vacsora, előtte viszont megkóstolhattuk a borokat. Itt már én is kóstolhattam, hiszen ma András vezet. Vacsora után B. Tóth László discója kezdődött, melyre sokan táncra is perdültek. Hajnalig tartó tivornya mégsem kerekedett, hiszen ma Győrig újabb 330 kilométer vár ránk.