ZETApress

Bármelyik számban összejöhet egy londoni arany. Kozák Danuta és Szabó Gabriella fél szavakból is megérti egymást. Nem csak a hajóban, a parton is remek párost alkotnak, ami nem véletlen ? tudta meg az MKKSZ.

Gyerekkoruk óta osztják meg egymással a hajót, s ma már nem túlzás kijelenteni: a világ egyik legjobb 500 méteres párosa az övék. Ettől függetlenül korántsem biztos, hogy ebben a számban fognak rajthoz állni Londonban.

Akinek megadatik, hogy facebookos bejegyzéseikbe bepillantson, új oldalukról ismerheti meg önöket. Szabó Gabi már-már Gombóc Artúrt is meghazudtolóan nyilatkozik csillapíthatatlan édesség éhségéről, míg Kozák Danutáról azt tudhatjuk meg, hogy remekül süt. Az önök esetében úgy tűnik, ez is egy remek párosítás?

Sz.G: Ne is mondja! Valóban csillapíthatatlan nálam az édesség iránti vágy, amit mostanában sajnos el is kell nyomnom magamban. Talán a törökországi edzőtáborozás során egy kicsit többet megengedhetek magamnak, hiszen leevezem a felesleges kalóriákat.

K.D: Igen, jó párost alkotunk ebből a szempontból is, hiszen én nagyon szeretek sütni. Hétvégenként mindig készítek valami finomságot a családnak vagy a barátoknak. Nemrégiben palacsintázni hívtam meg Gabit. És hogy mennyire édesszájú ő? A tavalyi világbajnokság előtt megkért, hogy süssek a születésnapjára brownie-t ? méghozzá két tepsivel! Mondtam neki, hogy erről gyorsan tegyen le, hiszen a brownie kalóriabomba. Majd megkapja a világbajnokság után?

És megkapta?

K.D: Ne féltsék őt, el van kényeztetve rendesen!

A televízió képernyője előtt ülve vagy éppen a verseny helyszínen két mosolygós, kedves, szerény és nagyon sikeres lányt lát az ember a vízen. Ha az edzéseken egy kamerát raknánk a hajóba mit látnánk?

Sz.G: Attól függ, melyikünk milyen passzban van. Keményen dolgozunk, de olykor megesik, hogy morgunk is egy keveset.

K.D: Te van, hogy hisztizel is!

Sz.G: Jó beismerem. Volt rá példa.

K.D: Egyszer Dunavarsányban semmi sem volt jó neki, csapkodott, tényleg hisztizett. Hagytam. Majd amikor edzés után bementem a szobájába és megkérdeztem tőle, hogy sikerült-e lenyugodnia, elnevette magát. Ebben benne volt minden: a bocsánatkérése és az is, hogy a dühe elszállt. Vannak ilyen napok. Nem vagyunk gépek, nekünk is lehetnek rosszabb pillanataink, lehetünk gödörben. Ilyenkor általában békén hagyjuk egymást, forró fejjel nem születnek jó megoldások, és egy kis idővel később, lehiggadva mindent meg tudunk beszélni egymással.

Ettől olyan jól működő páros az önöké?

Sz.G: Ettől is. No és attól, hogy szinte gyerekkorunk óta együtt vagyunk. Minden rezdülését ismerjük egymásnak. Ma már szinte álmunkból felkeltve jó pályát tudunk evezni, annyira megismertük egymást.

Önnek nem jelent nehézséget, hogy 1000 méteren más párhoz, Csipes Tamarához kell alkalmazkodnia?

Sz.G: Nem. Jól kiegészítjük egymást Tamival is és egyáltalán nem zavar össze a két pár. A versenyeken pedig jót tesz az 1000 méter a lelkemnek, hiszen ha az első nap nyerünk, akkor az fantasztikusan feldob az 500-ra. Danával egyébként olyan együtt evezni, mintha jutalomfalatot kapnék.

De korántsem biztos, hogy az idén a szegedi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon egy hajóban látjuk önöket.

K.D: Így van. Az embernek lehetnek vágyai, de szinte egy hét leforgása alatt módosul minden. Annyira jó a női mezőnyünk, hogy lélekben hiába készülünk valamelyik számra, a válogató mindent átírhat. Lehet, hogy egészen más számokban leszünk jelen az idei világbajnokságon és az olimpián is.

Sz.G: Megszoktuk már, hogy kívülről szemlélve egy kicsit zűrzavaros minden. Szerintem az a lényeg, hogy egyesben legyünk tökéletesen felkészülve, a többi pedig jön magától.

És ha Londonra gondolnak?

K.D: Szeretnénk ott lenni és nyerni. Viccesen hangzik, de fogalmam sincs, hogy milyen számban?

Sz.G: Pekingben beugrók, meglepetésemberek voltunk. Bízom benne, hogy az elmúlt időszakban már megmutattuk, hogy érettek vagyunk az olimpiára és lehet ránk számítani. Hogy mire készülünk? Aranyra! Egyelőre én is csak ezt tudom mondani.