ZETApress

hírportál

Dobogóra várnak a Steins-fivérek!

Egyre gyorsuló világunkban korábban elképzelhetetlen dolgokra is képesek lehetünk. Néhány évtizeddel előbb a legjobb esetben is napokba kerülhetett egy vidéken élő, akkori magyar élsportoló utolérése, mára viszont szinte minden villámgyorsan megoldható.

Így történhetett meg, hogy az 1965-ben NSZK-ban világbajnok magyar női kézilabda válogatott egyik legfiatalabb tagja, a hatalmas szívvel és ügybuzgalommal rendelkező Ignácz Ilona segítségével még Svédországban sikerült elérni a holnap esti Eb-nyitómeccs két holland szereplőjét. Az idősebb Ivo és a fiatalabb Luc Steins készséggel válaszolt a hozzájuk intézett kérdésekre. – Hogyan lettek éppen kézilabdázók, hiszen ez a sportág nem tartozott a legnépszerűbbek közé Hollandiában? – kérdezte Jocha Károly, a JochaPress.hu alapító főszerkesztője.

Stein-fivérek: Mindketten Voerendahlban, a Gemini Sport Clubban kezdtünk játszani, még óvodás korunkban. Anyukánk válogatott játékos volt, így került az első helyre a kézilabdázás. Ő volt az első edzőnk, aki példaképünk és szigorú tanítónk volt egy személyben. Egy szakkönyvet is írt Ignácz Ilonával közösen. Nem csoda, hogy a más sportág-beli próbálkozásaink (tenisz, kerékpár) hamar háttérbe szorultak, hiszen családtagjaink közül heten játszottak vagy játszanak élvonalbeli holland kézilabda együttesekben.

Kevés testvérpár jut el egyazon sportágban a válogatottságig…

Ivo: 79 alkalommal voltam eddig válogatott, annak külön is örülök, hogy öcsémmel együtt játszhatok Hollandiáért.

Luc: Éppen 75-szörös válogatott vagyok és mivel nagyon szeretem ezt a játékot, remélem, még sokáig küzdhetek klubszinten és a válogatottban is!

Milyen poszton játszanak és milyen a kapcsolatuk egymással a pályán?

Ivo: Beállóként igyekszem helytállni, s bár csak 180 centiméter magas vagyok, viszont az átlagnál sokkal erősebbnek tudhatom magamat. Amíg egy csapatban játszottunk, minden edzés előtt átbeszélgettük a tennivalóinkat. Amióta Luc elkerült Franciaországba, nekem bizony nagyon hiányzik klubomban, a helyi Lionsban.

Luc: Egy jó testvéri kapcsolat a pályán is kamatozhat. Mivel mindketten jóval alacsonyabbak vagyunk az átlagnál, ezért legtöbbször pattintott labdákkal keressük egymást. Most, hogy én a PSG-ben kézilabdázhatok, leginkább csak a válogatott edzőtáborozásain vagyunk együtt. Remélem, a francia élcsapatban tovább javul a játékom, amiben nagy segítségemre van eddigi legjobb edzőm, Raoul Gonzales!

Mennyire ismerik a magyar kézilabdát?

Ivo: A magyarok évtizedek óta a nemzetközi élvonalban szerepelnek. Azt tudom, hogy a jelenlegi legjobbjuk a hatalmas termetű és rendkívül gólveszélyes beálló, Bánhidi Bence. Korábbi világklasszisukat, Nagy Lászlót is jól ismerem.

Luc: A Veszprém évtizedek óta Európa legerősebb klubcsapatainak egyike, de az utóbbi években felzárkózott mellé a Szeged is. Jómagam már a junior válogatottban is szerepelhettem Magyarország ellen és máig is büszke vagyok arra a kilenc gólra, amit annak idején a junior vb-selejtezőn lőttem a magyaroknak Londonban.

Milyennek tartják a csoportbeosztásukat?

Ivo: Az egyik legnehezebb négyesbe kerültünk, ráadásul mindjárt a magyarok ellen kell pályára lépnünk. Mi csak akkor érhetünk el szoros végeredményt, ha tudásunk maximumát nyújtjuk, a lehető legkevesebb hibázással.

Luc: Abban megegyezünk, hogy mindhárom rivális előttünk jár egy-egy lépéssel és így igen nehéz dolgunk lesz, de nem adjuk fel. Amíg csipetnyi esélyünk lesz, küzdeni fogunk a továbbjutást jelentő 1-2. helyért a B-csoportból.

Befejezésként a közgazdasági diplomával rendelkező Ivo és a sportmenedzser Luc megegyeztek abban, hogy az 1-3. helyre Svédországot, Dániát és Magyarországot várják. A december 16-ai népligeti Arénaavatóról idekattintva olvashatunk. A holnapi nyitómeccset 20:30-tól nézhetjük az M4 Sporton, míg a portugál-izland B-csoportmeccs pénteken 20:30-kor kezdődik a Népligetben.

Szóljon hozzá!