Bordásék kézisikere
A Bordás név mostanában jól cseng a magyar sport világában, mert a spanyolországi női kézilabda-vb középdöntőjében búcsúzó válogatottunk egyik legjobbja Bordás Réka volt.
Az a 24 éves játékos édesapja szerepelt az 1986-os világbajnoki ezüstérmes és 1988-as olimpiai 4. helyezett férfi kézilabda válogatottban. Az 58 éves Bordás Józsefet Kenderesen sikerült utolérni, ahol testnevelő tanárként él tanítónő feleségével. A boldog apával Jocha Károly, a JochaPress.hu alapító főszerkesztője beszélgetett.
B.J: Örömmel láttam, hogy lányom megállta a helyét a vb-n, ahova szerény nemzetközi gyakorlattal utazhatott ki a válogatottal. Elvégre csak a tokiói olimpia előtt került be a legjobbak közé. Réka 10 éves kora óta foglalkozik a kézilabdázással, eleinte Túrkevére hordtuk, mert ott volt szivacs-kézilabdázási lehetőség. Az általános iskola 7-8. osztályát már debreceni kezdő játékosként végezte el úgy, hogy Kenderesről naponta vonatoztunk Debrecenbe és vissza, ami 150 kilométert jelentett. A fél életünket a vonaton töltöttünk, Réka leginkább ott tanult.
– Mikor fordult a dolog komolyabbra?
B.J: Gimnáziumba már Debrecenbe járt, ott kapott kollégiumi lakhatást is. Későn érő gyerekként elsősorban az adottságai alapján bíztam benne, hogy egyszer jó játékos lehet majd belőle.
– 19 éves korában fordulat következett be Réka életében.
B.J: Bár a Lokiban hosszú távon számoltak vele, de a megfelelő játéklehetőség érdekében ekkor két évre Nyíradonyba igazolt, ahol az akkor NB I/B-s együttesnek éppen Köstner Vili volt az edzője. Ez az időszak jót tett a játékának is, ráadásul Vili is jobban megismerhette őt.
– Három éve, 21 évesen kapott érdemi szerződést Debrecenben.
B.J: Ott fokozatosan játékba lendült. Jó fizikai adottságai vannak, s ezek mellett mind jobban lát is a pályán. Ő eleve jól terhelhető az edzéseken, ráadásul kimondottan keresi és szívesen végzi a kemény fizikai munkával járó gyakorlatokat. Remélem, még sok örömünk lesz a debreceni és a válogatotti játékában egyaránt.
– Ha már beszélünk, essen néhány szó a vb-ezüstérmes Bordás Józsefről is.
B.J: Nagy élmény volt ott lenni a magyar válogatott legfiatalabbjaként a svájci világbajnokságon, ahol ráadásul védekezésben pályára is léphettem. Kovács Péter kiemelkedett közülünk, de a csapat is sokat tett a nagy bravúrnak számító eredményért.
– Mennyire követi a férfiak hazai pontvadászatát?
B.J: Természetesen érdekel, miként alakulnak a dolgok az élvonalban. Általában mindig a gyengébbnek drukkolok, de mostanában annak ellenére is a szegedieké a szimpátiám, hogy az ő csapatuk talán valamivel jobb passzban van, mint a Veszprémé. Ebben a hozzáállásomban az is szerepet játszik, hogy annak idején Szegeden szereztem a tanári diplomámat.
– A női vb-nek magyar szempontból vége, a férfiak viszont január közepétől hazai pályán, a vadonatúj 22 ezres arénában kezdik meg Európa-bajnoki sorozatukat.
B.J: Örülnék egy sikeres Eb-szereplésnek, amelyre az elég jó emberanyagunk révén lehetőséget is látok. Mikler Roland kulcsfigura lehet. Ha ő jól véd és Bánhidi Bence mellett például Máthé Dominik is úgy játszik majd, ahogy képes, akkor kellemes meglepetéseknek lehetünk szemtanúi.