ZETApress

hírportál

Bordásék kézisikere

A Bordás név mostanában jól cseng a magyar sport világában, mert a spanyolországi női kézilabda-vb középdöntőjében búcsúzó válogatottunk egyik legjobbja Bordás Réka volt.

Az a 24 éves játékos édesapja szerepelt az 1986-os világbajnoki ezüstérmes és 1988-as olimpiai 4. helyezett férfi kézilabda válogatottban. Az 58 éves Bordás Józsefet Kenderesen sikerült utolérni, ahol testnevelő tanárként él tanítónő feleségével. A boldog apával Jocha Károly, a JochaPress.hu alapító főszerkesztője beszélgetett.

B.J: Örömmel láttam, hogy lányom megállta a helyét a vb-n, ahova szerény nemzetközi gyakorlattal utazhatott ki a válogatottal. Elvégre csak a tokiói olimpia előtt került be a legjobbak közé. Réka 10 éves kora óta foglalkozik a kézilabdázással, eleinte Túrkevére hordtuk, mert ott volt szivacs-kézilabdázási lehetőség. Az általános iskola 7-8. osztályát már debreceni kezdő játékosként végezte el úgy, hogy Kenderesről naponta vonatoztunk Debrecenbe és vissza, ami 150 kilométert jelentett. A fél életünket a vonaton töltöttünk, Réka leginkább ott tanult.

Mikor fordult a dolog komolyabbra?

B.J: Gimnáziumba már Debrecenbe járt, ott kapott kollégiumi lakhatást is. Későn érő gyerekként elsősorban az adottságai alapján bíztam benne, hogy egyszer jó játékos lehet majd belőle.

19 éves korában fordulat következett be Réka életében.

B.J: Bár a Lokiban hosszú távon számoltak vele, de a megfelelő játéklehetőség érdekében ekkor két évre Nyíradonyba igazolt, ahol az akkor NB I/B-s együttesnek éppen Köstner Vili volt az edzője. Ez az időszak jót tett a játékának is, ráadásul Vili is jobban megismerhette őt.

Három éve, 21 évesen kapott érdemi szerződést Debrecenben.

B.J: Ott fokozatosan játékba lendült. Jó fizikai adottságai vannak, s ezek mellett mind jobban lát is a pályán. Ő eleve jól terhelhető az edzéseken, ráadásul kimondottan keresi és szívesen végzi a kemény fizikai munkával járó gyakorlatokat. Remélem, még sok örömünk lesz a debreceni és a válogatotti játékában egyaránt.

Ha már beszélünk, essen néhány szó a vb-ezüstérmes Bordás Józsefről is.

B.J: Nagy élmény volt ott lenni a magyar válogatott legfiatalabbjaként a svájci világbajnokságon, ahol ráadásul védekezésben pályára is léphettem. Kovács Péter kiemelkedett közülünk, de a csapat is sokat tett a nagy bravúrnak számító eredményért.

Mennyire követi a férfiak hazai pontvadászatát?

B.J: Természetesen érdekel, miként alakulnak a dolgok az élvonalban. Általában mindig a gyengébbnek drukkolok, de mostanában annak ellenére is a szegedieké a szimpátiám, hogy az ő csapatuk talán valamivel jobb passzban van, mint a Veszprémé. Ebben a hozzáállásomban az is szerepet játszik, hogy annak idején Szegeden szereztem a tanári diplomámat.

A női vb-nek magyar szempontból vége, a férfiak viszont január közepétől hazai pályán, a vadonatúj 22 ezres arénában kezdik meg Európa-bajnoki sorozatukat.

B.J: Örülnék egy sikeres Eb-szereplésnek, amelyre az elég jó emberanyagunk révén lehetőséget is látok. Mikler Roland kulcsfigura lehet. Ha ő jól véd és Bánhidi Bence mellett például Máthé Dominik is úgy játszik majd, ahogy képes, akkor kellemes meglepetéseknek lehetünk szemtanúi.

Szóljon hozzá!