ZETApress

hírportál

Szántó Éva a paralimpián

Bár Frankfurtban életemben csak egyszer jártam, a technika jóvoltából a júliusi interjúm után most újabb beszélgetést is lefolytathattam onnan. A frankfurti nemzetközi repülőtér várójában ugyanis ismételten sikerült telefonvégre kapnom Szántó Évát, a Nemzetköz Evezős Szövetség (World Rowing) vb-tagját.

Éva a nyári olimpia első hetét követően hazajött, dolgozott, mini szabadsága is volt és ismét nekivágott a Budapest-Frankfurt-Tokió repülőútnak, hogy a paralimpián is elláthassa tennivalóit. – Előbb arra kérem, mondjon néhány mondatot arról, milyen volt Önnek a nyári olimpia első hete? – kezdte az újabb beszélgetést Jocha Károly, a JochaPress.hu alapító főszerkesztője.

SZ.É: Arra számítottam, hogy sok munkám lesz. A váratlanul beköszöntő, de a szervezők meteorológiai csapata által megfelelően előre jelzett tájfunra viszont előzőleg nem számítottunk, ezért módosítani kellett a versenyprogramot, amelynek átalakítása rengeteg plusz-szervezéssel, egyeztetéssel járt együtt.

Pétervári-Molnár Bendegúz, az egyetlen magyar evezős versenyéről mi a véleménye?

SZ.É: Ő egyértelműen jobb volt, mint 2016-ban Rio de Janeiróban! Az általa előzőleg emlegetett célok talán kicsit optimistábbak voltak a realitásoknál, de az elért 10. hely a mezőny rendkívüli erősségének ismeretében mindenképpen értékes. Amennyiben továbbra is kitartóan dolgozik és a technikája is tovább javul, úgy a 2024-es olimpián ismételt előrelépésre is képes lehet.

Önnek személy szerint melyik versenyszám küzdelmei tetszettek leginkább?

SZ.É: A könnyűsúlyú női kétpárevezősök elképesztő döntőt produkáltak, amelynek hajrájában mind a hat egység egy hajóhosszon belül ért célba. Közben óriási taktikai csata folyt a 2000 méter során. A végig vezető hajó a hajrában fogott egy rákot, s végül úgy lett harmadik, hogy a negyedik helyezettet mindössze 0,01 másodperccel előzte meg! A többi versenyszámban az új-zélandiak három győzelmükkel kiemelkedtek, a sportágban nagyhatalomnak számító amerikaiak viszont ez alkalommal érem nélkül maradtak. A horvátok teljesítményét emelném még ki, akik két hajóval vettek részt az olimpián, és egy arany, egy bronzéremmel zártak.

A döntőket látva miként ítéli meg a magyar evezés felzárkózási lehetőségeit?

SZ.É: A világszínvonal eléréséhez rendkívül koncentrált mennyiségi és minőségi munkára van szükség. Fontosnak tartanám a tehetséges evezősök támogatási rendszerének megfontolt alkalmazását, mind a felsőfokú tanulmányokat folytató versenyzők, mind pedig a tanulmányaikat már befejezett, a munka világában helytálló válogatottak vonatkozásában.

A második félidőben, a paralimpián mit vár, mire számít?

SZ.É: Sajnos ezekben a versenyekben nem lesz magyar részvevő, akiért szoríthatnánk. Bár Pető Zsolt az elmúlt év versenyein legfőbb riválisait meg tudta előzni, de a kvalifikációs vetélkedések során mégis lemaradt a részvételről. A paralimpiai viadalok átlagszínvonala ugrásszerű fejlődésről tanúskodik, így amennyiben itt is eredményesek akarunk lenni, úgy sokkal célirányosabb kiválasztásra, minőségi felkészülésre lesz szükség.

Szóljon hozzá!